Kristian Eivind Espedal, azaz felvett művésznevén Gaahl szinte egy személyben testesíti meg a norvég black metalt színteret, annak minden ellentmondásával és botrányával együtt. Tizenévesként jelen volt a szcéna létrejötténél, aktívan részt vett a zenei és zenén kívüli eseményekben is, leginkább pedig a Gorgoroth egykori frontembereként lehet sokak számára ismerős.
Csak a napokban sikerült megnéznem a Lords Of Chaos című black metal filmet (kritikánk ITT olvasható) és körülbelül azt is kaptam (a kicsit erőltetett horroros-ijesztgetős-álomszerű betétektől eltekintve), amire számítottam. Az alkotás pontosan mutatta be és bontotta le azt a kínosan gagyi, úgynevezett mítoszépítést, melyet pár tucat, a még a nyugat-európai országok többsége számára is elképzelhetetlen jólétben élő norvég tinédzser merő unalomból és frusztrációból véghezvitt a '80-as/'90-es évek fordulóján.
Nácizmus, sátánizmus, keresztényellenesség és viking nosztalgia kavarog egyetlen nagy üstben (a film legviccesebb és egyben legszánalmasabb jelenete, amikor Varg önleleplező interjúja során az újságíró teljesen döbbenten bámul főhősünk iskolázatlanságból, tudatlanságból, ostobaságból és a mindent legyűrő exhibicionizmusából összegyúrt ideológiai maszlagjára): de ahogy Euronymous be is vallja, mindez csak marketing-fogás volt, hogy a lemezeladásokat felpörgesse.
Ha ezt a nevetséges felszínt lehántjuk a norvég színtérről, nem marad más, mint a zene, azaz maga a black metal, mely teljesen új frontot nyitott a metal súlyosabb, szélsőségesebb vonalán és ez az, ami számít, mert ez maradt meg immár lassan harminc éve ebből az egészből. A black metal lett a beindítója és bölcsője számtalan olyan zenekarnak, alstílusnak és albumnak, mely az elmúlt két-három évtizedben a legizgalmasabb dolgokat hozta létre a rockzenén belül és ez az irány lett az egyik leginkább fejlődőképes az egész metalszíntéren.
Gaahl 1992-ben - tehát még bőven a hőskorszakban, 16-17 évesen - alapította meg Trelldom nevű zenekarát, mely a kilencvenes években kettő, aztán egy 2007-es felvillanás révén még egy stúdióalbumot ért meg. 1998-ban csatlakozott a Gorgoroth nevű bandához és tulajdonképpen ezzel vált nemzetközileg is ismert figurává. Közben 2002-ben és 2004-ben börtönbüntetésre ítélték súlyos testi sértésért, melyet le is ült becsülettel, tovább növelve underground ázsióját.
2007-ben aztán szintén jelentős publicitást kapott, mivel King ov Hell zenésztársával együtt ki akarta rúgni saját bandájából Infernust, a Gorgoroth alapítóját. Az ügy bírósági ítélettel zárult, Gaalh kárára, így kénytelen volt megalakítani God Seed nevű formációját. De a bandájával nem sikerült még debütalbumukat sem kiadni, így szűk évek következtek, egyedül a Wardruna nevű folk/ambient együttessel énekelt fel egy albumot 2009-ben. 2012-ben végül a God Seed megjelentette bemutatkozását, illetve egy koncertanyagot is, de aztán el is tűntek a süllyesztőben.
Gaahl mindvégig harcos keresztényellenes nézeteiről volt ismert, interjúiban rendre fel is mondta a szokásos toposzokat, azaz sürgette minél több keresztény templom felégetését, hirdette az északi újpogány vallási mozgalmat (bármit is jelentsen ez), de közben korántsem volt egy egyszerű figura. A black metal meglehetősen macsó ideológiájától eltérően vegetáriánus, felszólal a kábítószerfogyasztás ellen, szabadidejében festeget, ráadásul 2008-ban - a színtér általános megdöbbenésére - bejelentette homoszexualitását is.
Ellentmondásokban és ideológiai katyvaszokban nincs tehát hiány nála, de az kétségtelen, hogy rendkívül szuggesztív frontember és az egyik legegyedibb hangú black metal énekes. 2015-ben hozta össze legújabb zenekarát Gaahls Wyrd néven. részben a God Seed korábbi tagjainak segítségével. Május 31-én pedig a Season Of Mist ki is hozta "GastiR - Ghosts Invited" címmel első soralbumukat és le is lövöm egyből a poént: ez a korong hosszú ideje az egyik legérdekesebb és legjobb dolog, amely a black metal háza táján történt.
Leginkább úgy tudnám jellemezni az anyagot, mint egy feketefém énekes-dalszerző művészi ambíciókkal teli szerzői lemezét, mely mer újat hozni az erősen becsontosodott színtérre, de eközben nem felejti el, hogy ez bizony metal, ahol a zúzás és az agresszió az egyik legalapvetőbb jellemzője a stílusnak. Gaahl minden eddiginél változatosabban énekel: a Ghosts Invited című tételben szinte Nick Cave megidézéseként hozza az alter-rock, vagy éppen a brit doom/gótikus bandák középmély búgását.
A dalok fantasztikusan változatosak: a csontszikár thrash/death zúzástól kezdve (Through And Past And Past) a már említett alt-rockos/gót Ghosts Invited és Carving The Voices című számokon át a súlyosan beborult black metal darabokig minden megtalálható itt. Minden nóta szinte azonnal a fülünkbe mászik: önálló karakterrel bíró, azonnal elkülönülő nóták sorakoznak itt, mindösszesen nyolc, bő negyven percben. Az egészet bevonja valamiféle nyomasztó, éjfekete elkerülhetetlenség, de mindez kiváló dallamokkal és valós érzelmekkel megtámogatva.
Talán a fentiekből kiderült, hogy Gaahl előszeretettel megy szembe mindenféle elvárással és konvencióval, származzanak azok akár saját szcénájából is. Megnyilatkozásaiban mindig is az egyéniség, a kompromisszumok nélküli önmegvalósítás fontosságát hangsúlyozta és a "GastiR - Ghosts Invited" során ezt sikerült is elérnie. Valahogy így lehet újat mondani egy harminc éve létező stílusban: nem gyökerestől kiforgatni vagy éppen nevetségessé tenni az ismert elemeket, hanem újfajta megközelítéssel, a keretek és az alapesztétika figyelembe vételével.
A gitárriffekre külön felhívnám a figyelmet: a legváratlanabb pillanatokban érkezik valami eszementen gyilkos téma, hogy kicsavarja, megforgassa az addigi dallammenetet (a From The Spear középrésze ennek iskolapéldája, de ugyanilyen a Veiztu Hve második fele, mely szépen átcsúszik valamiféle viking/pagan témába, amúgy a Moonsorrow módjára). De végig lehetne menni az összes nótán, mert töltelék ide bizony nem került. Gaahl elképesztően változatos énekesi teljesítményére pedig nem nagyon találunk idén példát és messze nem csak a black metal berkein belül.
Gondolhatunk tehát Gaahl zavaros ideológiájáról vagy éppen iszonyatosan ostoba kijelentéseiről bármit is, azt nem tagadhatjuk le (és miért is tennénk), hogy ő a mai metalszíntér egyik legtehetségesebb és legegyedibb látásmódú előadója és dalszerzője. Új zenekarának bemutatkozása tulajdonképpen esszenciáját adja Gaahl elmúlt huszonöt évének, mégis valami teljesen friss dolog is egyben. Az év végi listánkon egy hely elkelt, ez egészen biztos.
10/10
