Nem győzöm kapkodni a fejem, úgy jönnek létre újabb és újabb stílusirányzatok. A szóban forgó Wolf Prayer fuzz rockot játszik, mely leginkább a stoner rock egyik mellékvágányaként aposztrofálható, annak egy még elszálltabb, pszichedelikusabb, merengősebb alstílusa.
Egy fárasztó nap után kimondottan jól esik a Wolf Prayer zenéjére relaxálni: kikapcsolni a külvilág mocskát, zaját, zűrzavaros elemeit. A banda szinte transzba ejti az embert a dalaival, s mellesleg komolyan odafigyeltek a részletekre, a zeneiség is nagyban dominál az albumon. Nem csak egyszerűen ellazít, el is kápráztat.
Még sosem hallottam ezidáig a bandáról (viszonylag friss formációról van szó, szóval nem is csoda), de mindenképpen megpróbálom memorizálni a nevüket, ám ennyi zenekar közül, még ha kiemelkedőt is alkottak, szinte egyenlő a lehetetlennel minden kiváló banda lemezét rendszeresen hallgatni (azért megpróbáljuk). Na, de örüljünk hogy van miből válogatni, a panaszkodást meg hagyjuk meg a politikusoknak.
A stoner rock alapvetés, a Kyuss sivatag-imádatából a Wolf Prayernek is kijutott valamennyicske, őket is beszippantotta a homokbirodalom, melyről a Desert című számuk szolgál tanúbizonyságul. A 2005-ben megalakult német bandát többek között a Pink Floyd, a Kyuss, a Joy Division, és a Queens Of The Stone Age inspirálta zeneileg. Mindegyik banda hatása tetten is érhető a Wolf Prayer dalaiban.
A lemezt nyitó Average Man vége felé akkora pszichedelikus Pink Floyd-érzet mutatkozik meg, hogy már szinte láttam az égen repülő rózsaszínű disznót a dal hallgatása közben. Elég egyértelmű a dolog, de megbocsátható, mivel az utcákon rengeteg Pink Floyd-őrült szaladgál (ez alól én sem vagyok kivétel), és amúgy is kiválóan illeszkedik ide ez a rész.
A második dal, az According To The Rule úgyszintén hozza a merengős, sivatagi atmoszférát, nagyon hangulatos darab ez is, akárcsak az előző. A Desert következik, melyről kábé ugyanezek mondhatók el: a merengős, elszállós dal magával ragad, a hangulata engem a Tiamat "Wildhoney" korszakára emlékeztet. Már majdnem elkezdtem fejtegetni a következő dal szerkezeti felépítését, illetve hangulatát, de rá kellett jönnöm, hogy felesleges. A tempók és a lemez atmoszférája egy megbonthatatlan egységet képez.
A háromtagú Wolf Prayert a következő hangszeresek alkotják: Jan - gitár/ének, Tim - basszusgitár, Matthias - dob. A zenekarnak 2017-ben már megjelent egy EP-je, mely a banda nevét viseli. Az "Echoes Of The Second Sun" a bemutatkozó nagylemezük, mely a Barhill Records gondozásában jelenik meg 2019. július 5-én.
A nyolc tételt felvonultató korong egész egyszerűen kihagyhatatlan, semmilyen negatívumot nem tudok felhozni velük kapcsolatban. Aki szereti a hangulatos, merengős muzsikákat, a korai Pink Floydot, a Kyuss-t, valamint a Tiamat "Wildhoney" lemezét, valószínűleg ez sem fog csalódást okozni neki.
9,5/10
