Az élet igazságtalan: létezik kettő Batushka, kettő Piramis, Black Sabbathból meg egy sincs… Az élet nem mindenkinek kedvez, sajnos. Na de komolyra fordítva: a lengyel underground black metal harcosok, a Batushka körüli zűrzavar eredményezte kettészakadás akár pozitív végkifejletnek is tekinthető, hisz a rajongók mostantól duplán kapják a dózist kedvenceiktől. Ám a zenekartagok ezt a jelenséget már aligha élik meg pozitívan, sőt. Nyilván komoly hatalmi harcok dúltak a bandán belül, mely az osztódást, továbbá a pereskedést eredményezte a Batushka név birtoklásáért.

Mindkét Batushka nemrégiben jelentette meg új szerzeményeit tartalmazó nagylemezét. Az alapító Krysztof "Derph" Drabikowski által üzemeltetett zenekart, mint az igazi Batushkát megnevező rajongók száma lehet többségben. A jelen kritika tárgyát képező, Bartlomiej "Bart" Krysiuk énekes vezette formáció sem sokban tér el a másiktól, akár mint zenei koncepció, s mint muzikális nívó tekintetében sem.

Úgy érzem, a rajongók így csak jól jártak végeredményben, bár közel sem biztos, hogy ez sokáig életképes lesz a körülményeket tekintve: a pereskedés lezárta után valószínűleg már csak egy Batushka tevékenykedik majd. Nyilván az alapító tag javára latolgatok nagyobb esélyeket, de ezt a jogrendszer képviseletében ügyködő keselyűk döntik majd el.

Jelen esetben teljesen nyilvánvaló tényként kellene megmutatkozzon az, hogy mindkét zenekar a lehető legjobb formáját hozza, a maximumot is kipréselve magából. Bizonyítva ezzel azt, hogy melyiküket is illeti meg igazán a Batushka név. Persze nem ez fog ítéletet hozni majd a névért folytatott harc forgatagában.

Mindkét banda új lemezének ismeretében azt kell, hogy mondjam, egyikük sem hozott szégyent a Batushka névre, mint olyanra. Persze ez csak az én szubjektív véleményem, nem kötelező egyetérteni vele. Aki nem ismeri a zenekart, azt is gondolhatná, hogy éppenséggel a white metal vonalon tevékenykednek. Legalábbis első hallásra, illetve a lemezborító szemügyre vétele alapján ez jöhet le egy laikus számára. Pedig ők bizony a feketefém képviselői, bár ez még nem egyenlő azzal, hogy sátánisták is.

A 2015-ben megalakult Batushka természetesen nem rendelkezik igazán termelékeny múlttal, ennek ellenére komoly underground sikereket értek el a debütalbumuknak ("Litourgiya"), illetve a koncertjeik színvonalának köszönhetően. Az ellenségeskedést viszont nem igazán értem, hisz ilyen hamar nem szokott felszínre kerülni az egoizmus egy bandában, legalábbis nem ilyen mértékben.

Az énekes elmondása szerint a felvételek analóg módon kerültek rögzítésre, a black metal témák pedig az ortodox zene, az úgynevezett "fehér ének" inspirálta elemekkel keverednek. A dalszövegeik pedig az ortodox temetési szertartásokról, illetve a halottakról, a halálról és a gyászról szólnak.

A tíz tételt felvonultató "Hospodi" a Metal Blade Records gondozásában jött ki 2019. július 12-én. A nyitó Wozglas amolyan egyházi énekszerűség, mely csak afféle intróként szolgál. Aztán érkezik a Dziewiatyi Czas: a sejtelmes kezdés monumentális atmoszférájú feketefémbe csap át, mely nálam totális libabőrözést eredményezett. A Wienczernia tovább fokozza a hangulatot: bár sosem rajongtam igazán a black metalos károgásért, ez esetben maximálisan elnyerte a tetszésemet.

A Powieczerje képében kapunk egy úgyszintén monumentális black metal menetelést: a hangulata rendkívül pazar, én totálisan átszellemültem a hallgatása közben. A Polunosznica egy alkoholgőzös dalolászással kezdődik, majd egy kis laza témázgatás után pusztító black metalban csúcsosodik ki. Ez, a dallamokat csak minimális módon felvonultató dal nem is nyerte el annyira a tetszésemet, mint az előzőek.

Az Utrenia gyilkos riffje, a Tretij Czas lassú, vontatott doomja vagy éppenséggel a záró Liturgia is a kiemelkedő momentumok között említhető. Szerintem ez a banda, még ha nem is az igazi Batushka zenekarként könyvelhető el, azért nem okoz csalódást. Számomra legalábbis nem okozott.

8,5/10