Rozsdagyár

ALCHEMICAL WAKE - Cassiopea (2019)

2019. szeptember 05. - chris576

alchemical_wake_cassiopea.jpg

Az olasz Alchemical Wake négy új dalt tartalmazó korongja pontosan azt az erőt jelképezi számomra, mint a négy őselem: a föld, a tűz, a víz, és a levegő. Viszont az album nem ezt a témakört feszegeti, hanem az asztrológiából merít. A 2014 óta aktív és mindössze két tagból álló, Szardínia-szigeti doom/sludge banda nívós és tekintélyes súlyt prezentál első nagylemezén, mely az Argonauta Records égisze alatt látott napvilágot 2019. augusztus 30-án "Cassiopea" címmel.

Az Alchemical Wake-et az különbözteti meg az átlagos, szürke doom/sludge bandáktól, hogy az a csekély számú riff, melyet húznak-nyúznak, mint a rétestésztát, az ötletes, elementáris, tekintélyt parancsoló. A lemez hangzása pedig embertelen súlyos: még Tony Iommi is csak mosolyogna a bajsza alatt, ha meghallaná. Fogalmam sincs, meddig lehet ezt még fokozni, de néha még én is meglepődöm, pedig hallottam már ezt-azt.

Lassan beköszönt a melankolikus, szeszélyes ősz, az Alchemical Wake lemezéből pedig erőt meríthetünk bágyadt, lapos, kedvtelen hangulataink alkalmával. Noha nem egy vidám anyag, de engem például az efféle brutál zenék tuningolnak fel egy elcseszett nap után. Egyesek befordulnak tőle, másokat pedig pozitív módon inspirál. Én mondjuk VV Zsófika Rágógumi című számától tudnék eret vágni magamon, míg az másoknak felhőtlen örömforrás.

Az élet a földgolyó minden szegletében lehet sötét és szomorú, szinte minden ország kitermel magának egy-egy doom/sludge bandát. Mondjuk a hatvanas-hetvenes években még nem voltak ilyen súlyos, borult zenék (kivétel persze itt is van: például a korai Pink Floyd, Soft Machine stb.), de régebben inkább egyes komolyzenei művek képviselték ezt a komor vonalat. Ott anno azért szép számmal akadtak súlyos, sötét darabok.

A talján doomszterek a Libra című tétellel nyitnak, melyben egy vastag, kicseszettül húzós riff dominál: kimérten cammog, sok-sok ismétlődés után egyszer csak bejön a képbe egy elborult, pszichedelikus acid trip, majd később visszatér a letaglózó, bitang riff. A Noctua is egy lassú, kimért, ám sok finomságot tartalmazó tétel. Itt sem vallanak szégyent a riffek terén. Vokális szempontból mondjuk nem jeleskednek, de annyi baj legyen.

Az Oriont sajna már nem érzem annyira erősnek, mint az előző két szerzeményt. Nem rossz, de itt már kevesebb a markáns, ötletes témázgatás. Az Andromeda a maga tizenhárom és fél percével marad az előzőekben kitaposott ösvényen: belassult, minimáltémákat gyömöszölve doomolnak, nincs gyorsulás, nincsenek melódiák, csak az elborult drone-doom, apokaliptikus hangulattal átitatva. Annyi bajom van csak a lemezzel, hogy néhol azért jól jönne egy-két gitárszóló, vagy éppen valami jó kis vokális rész.

A hithű doom/sludge rajongók valószínűleg nagykanállal falják majd ezeket a dalokat, de mások aligha fognak lelkesedni az anyagért. Nagyon rá kell hangolódni: akik nem igazán kedvelik ezt a műfajt, azoknak teljesen kínai az, amit leírtam, és egyáltalán nem fogják érteni, hogy mi a jó francot lehet ezen szeretni. Ez a lemez nem nekik szól, hanem neked, ha összefolyik a nyál a szádban a kritikát olvasva.

8,5/10

alchemical_wake_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3715040334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása