A Mascot kiadó nevét lassan elkezdem aranyba foglalni, ugyanis egész jó kis zenekarokat szerződtet: itt van példának okáért a Pennsylvania állambeli Crobot (Brandon Yeagley - szájharmonika/ének, Chris Bishof - gitár/ének, Dan Ryan - dobok, James Lascu - basszusgitár), mely azon hard rock bandák közé tartozik, akik friss vért pumpáltak a mára már egy kissé megfáradt műfajba. Nagy szükség volt erre, hisz a stílusirányzat végre újra teljes pompájában tündököl. Nincs túlszaporulat, de nem is baj; legalább izgalmasabb marad így a színtér.
Nem állítom, hogy az egyéniség szobrát a 2011-ben létrejött Crobotról mintázták volna (inspirációja nyilván minden bandának van, csak nem mindenhol ennyire tetten érhető a dolog), de még a sok ismerős rész ellenére is hatalmasat dörren a cucc és egyben felhőtlen szórakozást ígér. Jómagam széles terpeszben léggitároztam végig a korongot.
A "Motherbrain" a Crobot negyedik soralbuma (2014-es lemezükről ITT írtunk kritikát), mely tizenegy erőtől duzzadó, tökös és életerős szerzeményt tartalmaz negyvenkét percben. Az énekes hangja remekbe szabott és tökéletesen passzol ehhez a zenei világhoz - tipikus hard rock torok. A hangszeresek pedig feszesen, ízesen játszanak; élmény hallgatni őket.
A lemez nyitótétele a címével (Burn) ellentétben nem a Deep Purple-t idézi, hanem sokkal inkább a Led Zeppelint: nekem rögtön a Black Dog jutott róla az eszembe. Nem konkrét nyúlás, de a szerkezete hasonló és a dallamvilága is rá emlékeztet. Ám lehetséges, hogy semmi szándékosság nem volt a dologban.
Csakúgy mint az előző tétel, a Keep Me Down is elképesztően feszes és húzós nóta; és még csak az album elején járunk. Harmadikként a Drown szigorú, Panterás (Drag The Waters?) riffje zúzza le az ember agyát, mely egy Alice In Chains-es grunge témával keveredik. A Low Life egy pulzáló, slágergyanús rockhimnusz; abszolút telitalálat.
A laza, groove-os Alpha Dawg sem szeretne kilógni a sorból; az ezt követő Stoning The Devilben pedig ismét felbukkan egy kis Alice In Chains-íz. A Gasoline meg tisztára olyan, mint egy Tesla-dal. Nem tehetek róla, de állandóan felsejlik valami hasonlóság. A Destroyer szikár, groove-os témái hasítanak, a Blackout pedig szintén tarol.
Az After Life és a The Hive is jól sikerült szerzemények, de a lemez végére egy kissé lefárad a hallgató a sok középtempós, egyensémára felépített dalszerkezettől. Ami sajnos pontlevonást von maga után: kimondottan tetszik az anyag, de egyrészt kevés az egyéni színfolt, másrészt több változatosság is belefért volna azért. Úgyhogy ez most nekem csak nyolc és fél pont, mely egyáltalán nem rossz osztályzat szerintem.
A "Motherbrain" 2019. augusztus 23-án került a boltok polcaira a Mascot Label Group jóvoltából. A Crobot elképesztő feszességgel adagolja a groove-os, grunge-os rocktémákat. Korrekt anyag, ajánlom.
8,5/10
Fotó: Justin Borucki
