Ahhoz képest, hogy hatalmas stoner/doom-rajongó vagyok, a minap azzal kellett szembesülnöm, hogy bizony az utóbbi időben rendesen elhanyagoltam ezt a műfajt. Aztán megláttam az Acid Mammoth legújabb albumának borítóját és azonnal beindult a nyálelválasztásom. Most őszintén, mekkora az esély rá, hogy ha ránézünk a lemezborítóra, akkor nem egy kicseszett stoner banda jut egyből az eszünkbe?

Ha meg kellene nevezni valakit, aki egy személyben felelős a stoner/doom stílusirányzat létrejöttéért, illetve elburjánzásáért, akkor az a személy bizony nem más lenne, mint Tony Iommi. Tehát a bajuszos riffmester tehet mindenről, háláért vagy panaszért egyaránt hozzá tessék fordulni.

Viszont Tony Iommi legendás gitárhangzása már réges-rég a múlt ködébe veszett: egy jó ideje már egy sokkal durvább hangzást használva működik a stoner bandák zöme. Megy is a versengés rendesen: egyesek néha már olyan embertelen súlyos riffeket pengetnek, hogy még Tony Iommi is összecsinálná magát, ha meghallaná azokat.

A 2015-ben megalakult görög Acid Mammoth nem akarja mindenáron megdönteni a legsúlyosabban megszólaló riffek rekordját, hála Istennek. Van éppen elég ilyen jellegű stoner banda, melyek sajnos a minőség helyett inkább a súlyra összpontosítanak. Az "Under Acid Hoof" egy hangulatos, az ős-Black Sabbath szellemében fogant lemez, mely 2020. január 17-én jelent meg a Heavy Psych Sounds kiadó égisze alatt.

A német Kadavar játszik ehhez hasonló muzsikát, hasonlóan magas színvonalon. Ozzys vokál, egyszerű, de nagyszerű riffek, ős-Sabbath hangulatvilág. Az öt számot felvonultató, mindössze harmincöt perces lemez maga a doom-mennyország. Már a lemezt nyitó, húzós témájú Them is rendesen megadja az alaphangulatot, majd jön egy súlyos, borult, misztikus doom metal szerzemény, a Tree Of Woe.

A Tusks Of Doom világbajnok riffel indít, a misztikus hangulatvilágú dal közel hat percen keresztül kényezteti a hallójáratainkat. A Jack The Riffer már a címével is jelzi, hogy a riff központi szerepet tölt be a darabban. Eddig ez a legsúlyosabb téma az albumon. A végére marad a címadó Under Acid Hoof, mely szintén telitalálat minden tekintetben.

Az Acid Mammoth második soralbuma lazán kiérdemli a minden idők egyik legjobb doom lemeze címet. Egyetlen gyenge pont sem található rajta, mindvégig egységes és izgalmas, monumentális doom muzsika, bivalyerős cucc. Ebbe aztán érdemes belefeccölni a lóvét, garantáltan levesz a lábadról. Mi mást mondhatnék? Ez az igazság.

10/10