Rozsdagyár

LUCENT - Lucent (2020)

2020. február 25. - Mr.Zoom

screenshot_23_1.png

Mit csinálnak a macedónok a hegyekben? Az attól függ (gondolom én), mi van éppen kéznél: duda, furulya, vagy gitár? Maradjunk most a harmadik változatnál, mivel az Észak-Macedónia déli részén fekvő Bitola város zenészei erre a hangszerre építették fel zenekaruk megszólalását. A felállást a rend kedvéért gyorsan el is mondanám, hiszen kezdő zenekar első lemezéről van szó: Sakh - gitár, Goran Trujac - basszusgitár, Filip Jezdich - dobos, Aleksandar Nikodovski - billentyűk.

Ha valaki már a bevezető elolvasása után meghökken azon, hogy egy ennyire ismeretlen tájékról érkezik egy banda a nemzetközi nyilvánosság elé, akkor pillantson egy kicsit a térképre: Bitolától csak egy macskaugrás Görögország, ahol az ilyesfajta izmos stoner/doom vonal elképesztő termékenységet mutat, szóval volt honnan meríteniük a macedón srácoknak.

Eszembe is juttatták a görög színtér néhány bandáját, akiket az elmúlt időszakban volt szerencsém kritikával illetni, mint amilyen a Nightstalker, vagy a Void Droid. De ne siessünk annyira előre, és főképp ne intézzük el őket egy kézlegyintéssel, mondván: - Stoner rock, már megint? Ezekkel tele van a padlás! Valóban tele van, de nem pont ilyen fajtával. Meglepően jó dalokat írtak ezek az ismeretlen arcok, akiknek sikerült az, ami sok tengerentúli riválisuknak nem, egyéni profilt alakítottak ki maguknak.

Teljesen egyértelmű, hogy hatott rájuk a Black Sabbath (inkább a modernebb, nem az ős-Sabbath), a Deep Purple (billentyűs betétek és énekes megoldások), de hallok egy erős gótikus vénát is, (The Cultot idéző dallamok) és a nyelvezet miatt, ami jelentős részben macedón (kis részben angol), gyakran eszembe jutott még az egykori balkáni legenda, a zágrábi Azra zenekar munkássága is. Ez már így együtt elég érdekes vegyületet alkot, és akkor még nem beszéltem arról, hogy olyan mennyiségben gördülnek elő Sakh gitárjából a sziklakemény riffek, mint a macedón hegyekben a kőomlás, és körülbelül úgy is visznek magukkal. Nincs menekvés, rendesen megrezzentik a hangfalakat a tételek, melyek közül sajnálatomra csak három angol nyelvű akad. A megértést, illetve befogadást ez nehezíti, de talán éppen ez a nemzeti jelleg teszi őket különlegesebbé, hiszen a fülünk számára rendhagyó hangzást teremtenek ezek a szokatlan nyelvi közegben fogant dalok.

Ha az angol felvételeket vesszük, úgy mint Mastodonia, Burn With Pride, Carrion Earth, akkor megállapíthatjuk, hogy semmiben nem maradnak el a színtér élvonalbeli csapataitól. Mindhármat meg kellene támogatni egy jól sikerült videóval, mert bőven lenne keresnivalójuk az élvonalban a fiúknak, és egészen bizonyos, hogy a doom kedvelői megjegyeznék ezt a nevet.

Különösen a Burn With Pride tetszik, én erre készíteném az első videót, mert erőteljes, tiszta az ének, magával ragad a szám lüktetése, és az a billentyű-szóló a végén egészen egyszerűen zseniális. Mondom ezt úgy, hogy soha nem voltam a modern rockzenében a billentyűk alkalmazásának híve, és annak sem örültem, amikor itt az információk között kiderült a csapat ezen vonása, de a fickó nagyon tud, és piszok jó a hangszíne, ez a kissé sejtelmes hangulatot árasztó tónus, mely uralja a dal nagy részét.

Az anyanyelven íródott nóták vannak a lemezen túlsúlyban, ezek között olyan címeket találunk, mint amilyen a Csorda, Sikoly, Nimfa, vagy Kiválasztás. Az albumot nyitó Csordában néhány jól képzett bárány hangja is színesíti a hangzást, a Sikolyban szólalnak meg a szerintem a The Cultot idéző gótikus színezetű riffek, míg a  Nimfa egy akusztikus gitár üveghangjaival indító, keményen arcodba vágó tétel, az együttesre jellemző dallamos vokálokkal.

Éles, lehengerlő gitár, jól hallható basszus, kicsit visszafogottabb dobok, és egészen kiváló, sokszínű ének, valamint a már említett billentyűk: ez így együtt adja a zenekar sajátos arculatát, amelyet ugyan sok bandához hasonlítottam, mégis érzem bennük az egyediséget, a bennük rejlő képességeket, amelyeket még nem sikerült teljes mértékben kiaknázniuk, de már több felvételben megmutatkoztak.

Mindent összevetve talán érdemes lett volna több számot angolul felvenni, és egy komolyabb nemzetközi kiadónál próbálkozni ezzel az anyaggal, de ez így is egy nagyon szép bemutatkozás. Mindig nagy dilemma, hogy vajon melyik piacot célozza meg egy első lemezes zenekar: a hazait, vagy merjen ennél nagyobbat lépni? A Lucent esetében mindenképpen azt mondanám: merjen! A többit majd a tisztelt közönség eldönti.

8/10

lucent.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8415487778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása