Ron Coolen, aki eddig többnyire inkább tribute-zenekarokban nyűtte a hathúrost, illetve püfölte a dobokat, végre rendes zenész módjára elhatározta, hogy elkészít egy saját lemezt, saját dalokkal. Ez már önmagában megér egy piros pontot, függetlenül az anyag minőségétől.
Ron nem akárkit szemelt ki magának az énekesi posztra: a Burning Rain frontembere, Keith St. John állt a mikrofon elé (a lemez felét énekli ő, a többi dalt más-más vokalisták), aki egyébként a dalírásból is kivette a részét. A dobok, a billentyűk, valamint a basszus- és a ritmusgitár témák is egyaránt Ron keze munkáját dicsérik. Aztán a vendégmuzsikusok szerepeltetése sem gyenge: George Lynch, Christopher Amott, Thorsten Koehne, Steve Lamb, Joey Conception, Stéphan Forte, Daniel Verberk, Johannes Persson, Sam Walters, Göran Edman és Chris Clancy. Impozáns névsor, jó dalok, rossz hangzás.
Igen, a lemez hangzása eléggé vékonyka, főleg a dobok tekintetében. Ami már csak azért is nagyon fura, mert Ron alapjáraton dobos és pont ez a hangszer szól a leggyengébben az albumon. Na mindegy, talán majd legközelebb jobban odafigyel erre. A vendégzenészek seregét felvonultató debütalbum szerzeményeinek műfaji besorolása pedig hard rock.
Miközben hallgattam a lemezt, többször is beugrottak különböző zenekarnevek, melyek valószínűleg nagy hatást gyakorolhattak Ron muzsikájára. A Rainbow-párhuzam például több alkalommal is tetten érhető, főleg a második dal, a White Summer esetében. Fogós, karakteres darabok születtek amúgy Ron műhelyében, így a korong, ha rendesen be lesz promózva, remélhetőleg sok emberhez eljut majd.
Idén több hard rock albumot is felmagasztaltam már és most sem fogok kivételt tenni. Változatos, jól memorizálható daloktól hemzseg a lemez. Azok a tételek is nagyot ütnek, amelyeket nem Keith St. John énekelt fel; a többi vokalista kiválasztása is jó ötlet volt Ron részéről. A "Rise" nem holmi egyensémára épülő dalok összessége, hanem a hard rock stílusirányzat különböző színskáláit egyaránt magában foglaló korong.
Az első tétel, a refrénkirály Big Devil Data például teljesen más karakterű, mint a Rainbow-ízeket felvonultató White Summer vagy a már-már speed metalba hajló Kill Kill Kill. Nyilván a lemez sokszínűsége a hadseregnyi zenész egyéniségének is betudható, de az elismerés oroszlánrésze Ron kreativitását illeti természetesen.
A hangzást leszámítva kijelenthetem, hogy ez egy bivalyerős bemutatkozás. Nem mindegyik dal tízpontos, de közel járnak hozzá. Ezek után máris kíváncsi vagyok, vajon mivel fog előrukkolni legközelebb Ron. Lesz-e legalább ennyire jó, mint ez a korong? Ron Coolen első szólólemeze, a "Rise" 2020. február 20-án jelent meg a RC Records gondozásában. Jó anyag, ajánlom figyelmetekbe! Ja, az albumborító iszonyat, ne az alapján ítélkezz, ha lehet...
8,5/10
