Az emberek többsége szereti, ha pontosan tudja, hogy mit kap a pénzéért. A félreértések elkerülése érdekében fontosak a helyes meghatározások, ugyanis a zsákbamacskát vagy a félrevezető felcímkézést csak kevesen tolerálják. A zeneiparban is célszerű ezt komolyan venni, mert nagyon nem mindegy, hogy melyik stílusirányzat zászlaja alá helyezünk el egy zenekart és annak munkásságát. Mondjuk 2020-ban ennek már nincs akkora jelentősége, hiszen a neten bele tudunk hallgatni szinte mindegyik új albumba, de régebben egy-egy lemezkritika segítségével tudtunk csak tájékozódni ezekről a dolgokról.
Vannak persze kivételes esetek, amikor egy zenekar stílusa olyannyira összetett vagy éppen egyedi, bekategorizálhatatlan, hogy csak vakargatjuk a fejünket, mert nem jut eszünkbe semmi, amivel körbe tudnánk írni a körbeírhatatlant. Ilyenkor segítséget jelenthet egy másik, már a köztudatban lévő, hasonszőrű banda nevének említése. Aztán megpróbálkozhatunk azzal is, hogy felsoroljuk az összes stílusirányzatot, amit kihallani vélünk a zenekar dalaiból.
A firkászok mellett még a lemezkiadóknak is feladata felcímkézni egy adott muzsikát. A 2013-ban létrejött lengyel formáció, a Shodan például modern death metalt játszik; legalábbis a kiadójuk így promótálja az új albumukat. Máshol pedig a progresszív death metal van feltüntetve. Nekem már ott sántított a dolog, hogy az ének sokkal inkább hardcore és thrash, mint death metal, továbbá a zenei alapok sem igazán illenek bele a halálmetal kategóriába. Persze a modern vagy a progresszív jelzővel ezt is ki lehet magyarázni, de felesleges ezzel takarózni, mert a hetvenes években még volt ennek létjogosultsága, de manapság már aligha.
Ilyenkor még elő lehet kotorni a metalcore és a deathcore kifejezést is, de ezek sem a helyes definíciói a Shodan által képviselt zenei világnak. A banda 2016-ban megjelent "Protocol Of Dying" című lemeze sem könnyű eset ebből a szempontból. Death metallal indít, majd átkapcsol hardcore üzemmódba és így tovább. Ebben az esetben a legegyszerűbb extrém metalnak titulálni a muzsikát, azzal nem lehet mellélőni.
A banda legújabb nagylemeze szerintem még nyomokban sem tartalmaz death metalt, nem is értem, hogy merülhetett fel ez bárki fejében. Na mindegy. A Deformeathing Productions gondozásában 2020. április 3-án megjelent "Death, Rule Over Us" teljes egészében extrém metal. Az albumon hét szerzemény található negyvenkét és fél percben, egyetlen dal megy öt perc alá, a többi öt és nyolc között mozog. Rengeteg jó téma megtalálható a korongon, de ennek ellenére többszöri hallgatást igényel az anyag. Már első alkalommal is nagyon tetszett, de akkor még nem maradt meg belőle semmi.
Érezni a fejlődést az első albumhoz képest, sokkal érettebbek, kifinomultabbak a dalok, izgalmasabb, zeneibb lett a végeredmény. Az énekes hangja amolyan hardcore és thrash metal közeli, a zenei alapok pedig főleg az utóbbi stílusból merítenek. A gitárszólók tekintetében sem lehet okunk panaszra, igaz nem szólózzák szét a dalokat, de amit feljátszottak, az nagyon ott van. Néha megtörik a lendületet egy kis akusztikus betéttel, illetve atmoszferikus részekkel.
A második-harmadik hallgatás alkalmával már új kedvencet avattam a személyükben, teljesen a hatása alá kerültem az anyagnak. Az idei év egyik legnagyobb meglepetése számomra a Shodan legújabb korongja, minden bizonnyal az év végi kedvencek közé is beékelődik majd. Nem másolnak senkit, amit játszanak, az egyedi és izgalmas, üresjárat nélküli tízpontos extrém metal. Ezt az albumot rongyosra fogom hallgatni, az hétszentség.
10/10
