Rozsdagyár

BLACK RAINBOWS - Cosmic Ritual Supertrip (2020)

2020. június 12. - chris576

86347455_10157104203338310_8958772991672451072_n.jpg

A stoner rock gyorsan a Kyuss hirtelen jött felemelkedése után kezdődő időszak dobogós teljesítményét prezentáló stílusirányzatává vált (mármint a műfajon belül elszaporodott bandák számát illetően). Nem állítom, hogy a színtéren nem születtek elsőosztályú formációk vagy alkotások, csak éppen jóval többen fogtak Gibson SG-t a kezükbe és kezdtek el Tony Iommisat játszani, mint ahányan kellett volna.

A fuzz rock, a stoner-, a doom- és a sludge metal tulajdonképpen rokon műfajok, és vannak, akik ezen alkotóelemek mindegyikét felhasználva dolgoznak a szcénán belül. A felsoroltak közül a stoner és a fuzz viszont nem csak és kizárólagosan a Black Sabbathhoz vezethető vissza, hanem olyan bandák is inspirálták a műfajt, mint például a The Jimi Hendrix Experience, a Led Zeppelin, a Mountain vagy éppen az MC5.

Olaszországban egész jól teljesítenek a stoner formációk, amire a 2005-ben alakult Black Rainbows is csak ráerősít. A műfajra szakosodott lemezkiadó, a Heavy Psych Sound gondozásában 2020. május 22-én "Cosmic Ritual Supertrip" címmel megjelent korong már a hetedik sorlemeze a bandának. A legnehezebb feladat ugye kiemelkedni valahogy a többi hasonszőrű zenekar közül, valami olyasmit letenni az asztalra, amivel beírják magukat a stoner rock nagyágyúi közé.

Szívesen mondanám azt, hogy ez a Black Rainbows esetében megtörtént, de inkább maradjunk annyiban, hogy amit nyújtanak, az az átlagosnál sokkal jobb. Igazán kiemelkedő ötleteket nem villantanak a srácok, de összességében belekötni sem nagyon lehet a produkcióba. Ízes, változatos, ötletgazdag muzsika ez, de az egyéniségnek még a leghalványabb szikráját sem tartalmazza sajnos. Ettől persze még lehet valami marha jó, ám ha a nagylemezen szereplő szinte minden egyes dalnál beugrik egy-egy pályatársuk neve, akkor az azért hagy némi kívánnivalót maga után, nem igaz?

A Universal Phase című dal például totál Sleep, az ezt követő Radio 666 pedig a Monster Magnet stílusában fogant, olyannyira, hogy egyedül csak az énekhang különbözteti meg a MM-től. Az Isolation a C.O.C.-re hajaz, de itt már nem annyira egyértelmű a hasonlóság, mint az előzőekben. A stoner mellett sok esetben betársul a pszichedelia is, tulajdonképpen e két stílusirányzat elegyeként funkcionál a Black Rainbows munkássága.

Az a helyzet, hogy tetszett az anyag, ezért nem áll szándékomban lehúzni, de az egekig magasztalni sem fogom. A lemez hangzása elsőrangú, és a dalok minősége sem rossz, ami kifogásolható, az az egyéni ízek hiánya, erre jobban rá kellene dolgozni szerintem. Van bennük potenciál, szóval érdemes odafigyelni rájuk.

Párszor még biztosan meghallgatom, de úgy érzem, hogy hosszú távra nem fog helyet bérelni a lejátszómban, arra ott vannak a műfaj nagyágyúi. Ajánlott stoneritiszben szenvedőknek, valamint azoknak, akik magasról tesznek az egyéniség hiányára. Mert aki el tud vonatkoztatni ettől, annak kellemes szórakozást ígér a Black Rainbows új korongja.

8/10

black_rainbows_03_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2415804788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása