Talán semelyik másik metalszíntéren sem nagyobb az egyszemélyes projektek száma, mint a black metal esetében. Fogalmam sincs, hogy miért van ez így, de kétségtelen tény, hogy valami elképesztő mennyiségű promóalbum érkezik be szerkesztőségünkbe nap nap után, mely ebbe a csoportba sorolható.

Sosem hittem az ilyen egyszemélyes dolgokban. A legnagyobb veszély ilyenkor az, hogy társ és külső, értő fül nélkül egész egyszerűen nincs korlátja a szerző agymenéseinek és ami számára istencsászár-zseniség (ahogy az lenni szokott a saját dolgainkkal), az másnak szimplán csak fárasztó önmegvalósítás és művészieskedés vagy értelmezhetetlen zajmassza. Ráadásul a költői magányban való alkotás megfoszt a kritikától és az alkotói közösségek egymást inspiráló hatásától. 

A szerencsésebb kezdeményezések aztán szépen-lassan kinövik magukat: lesz értelme rendes zenekart faragni a projektből, társakat találni, koncertezni és komplett produkcióvá hizlalni a nótákat. Nos, pontosan ez történt az Észak-Karolina állambeli Rick Contes dalaival is: 2012-ben állt ki a nyilvánosság elé, 2014-ben kiadta első EP-jét, majd jegelődött a folyamat. 

2019-ben aztán szerzői kiadásban megjelentette "Cursed To Witness Life" címmel debütalbumát: a fogadtatás kedvező volt, így a Worsen valódi együttessé alakult át, fellépéseik lettek és a The Hell Command kiadó gondozásában idén fizikai formátumban, rendes terjesztéssel is napvilágot lát a korong.

Szerencsére előzetes elképzeléseimet már a nyitónóta szétfoszlatta: attól féltem ugyanis, hogy itt valamiféle nekrohangzással, garázsmélyen, mobillal felvett förmedvénnyel fogok találkozni. Ennek pontosan az ellentéte az igaz: rendkívül hangulatos, dallamos feketefém ez, némi post-black metalos borongóssággal, szemben az öncélúan experimentális, gyakran macskanyúzásra emlékeztető rettenetekkel. Ezzel mondjuk tökéletes ellentétben áll a banda szövegvilága: öngyilkosság, fájdalom, sötétség és hasonló toposzok alkotják a mondanivalót, melyhez éppen elég megtekinteni a számcímeket.

A zenekarvezető szerint - aki egyedül írta meg és vette fel az egész korongot - a lemez bátyja haláláról, valamint arról szól, hogy miként szabadult meg az üres kapcsolataitól és távolította el életéből a mérgező embereket és dolgokat. Mindezek miatt az egész anyagot - a kiváló melódiák mellett - átlengi a depresszív atmoszféra, de érdekes, hogy valahogy mégsem kilátástalan az egész: mintha minden egyes dal kompozíciós íve valami pozitívba, szépségbe fordulna át és pontosan ettől válik változatossá a "Cursed To Witness Life".

A Worsen tehát korántsem egy vért köpő, koponyákkal pózoló, erdőkben bolyongó banda: óriási hangsúlyt fektetnek a kiváló hangzásra, a remek dallamokra és alkalomadtán egy-egy jóízű, szinte rockos szólóra (lásd például a nyitó Open Grave című tételt). Néha-néha, a többszöri váltásokban némi gótikus rock ízt is felfedezni véltem (konkrétan a Blade In The Dark hangulatában), mely szintén új színt adott hozzá az összképhez.

Rendkívül jó húzása van egyébként a lemeznek, organikusan gördülnek elő a nóták, melyek egységes szerkezetűek: a gitármunka és az alapriffek egyszerűnek tűnhetnek fel elsőre, de mindig jön egy kis fifika, egy kis színezés, váratlan váltás, melyektől kap egy apró csavart a történet (az ikergitáros dallammenetek például, melyek szinte minden egyes tételben felbukkannak, remekek). Persze a stílus kötelező elemei, azaz a blastbeatek, a mollos tremolo-riffelés mind megtalálhatóak itt is, de nincsenek agyonnyúzva.

Szóval rendben van ez: a Worsen - ahogy mondani szoktuk - nem találta fel a spanyolviaszt, egyszerűen csak érzi, ismeri és szereti játszani ezt a stílust. Semmiféle korszakalkotó nem született a "Cursed To Witness Life" korong esetében, pusztán egy kifejezetten kellemes, húzós, dark rockos black metal anyag, melyet nagyon jó hallgatni. Mivel a lemezt egyedül írta és játszotta fel Rick Contes, kíváncsi vagyok, hogy most - immár teljes zenekarrá kiegészülve - hogyan alakult majd a csapat dalszerzői folyamata és mi lesz ennek a végeredménye a következő lemezen.  

8/10