A thrash metal színtér mintha kissé megfáradt volna: az újgenerációs bandák érzésem szerint vagy egyszerű kópiazenekarok vagy pár évet és lemezt követően szépen csendben átnyergelnek egy másik stílusra, mert belefáradnak abba, hogy nem igazán jutnak egyről a kettőre. Érdekes módon a thrash sosem tudott úgy továbbélni, mint a death vagy leginkább a black metal. Ilyen szempontból a power metalhoz áll legközelebb: míg az utóbbi két szcéna folyamatosan fejlődik és jobbnál jobb, újító szellemű fiatal brigádok aprítják az aprítani valót, addig a thrash még mindig (vagy már csak) a régi nagyok játszóterévé vált.

A német Accuser csapatot Frank Thoms énekes/gitáros alapította meg még 1986-ban, tehát a hőskor kellős közepén, de sajnos a színtér másod-harmadvonalánál tovább sosem jutottak. Nagyon nagy kár ezért, mert kegyetlenül precíz, veretes és kifejezetten pengeéles, gyors, brutális megközelítéssel játsszák a stílust. Nem állítom, hogy ők találták fel a melegvizet, forradalmi újítónak sem számítanak korántsem, de rendkívül megbízható módon szállítják le soralbumaikat, melyek sosem okoznak csalódást a rajongóknak.

2018-ban jelent meg a "The Mastery" című albumuk (kritikánk ITT olvasható), azóta pedig annyi változás állt be a formációban, hogy Dennis Rybakowski helyére visszatért az eredeti gitárosuk, René Schütz, aki 2011-ig tolta a banda szekerét, aztán nyolc évre kiszállt a ringlispílből. 

Van egyfajta újrakezdés-íze tehát a Metal Blade gondozásában november 13-án megjelent tizenkettedik korongjuknak, mely ennek megfelelően simán csak "Accuser" névre hallgat. Frank Thoms elmondása szerint az új album dalszerzői folyamatai gyakorlatilag azonnal megkezdődtek a "The Mastery" megjelenését követően és a szokásos eljárás szerint rögtön 100%-os koncentrációs üzemmódba kapcsolt, azaz hagyta, hogy a zene teljesen elszakítsa a mindennapi rutintól és csak a dalírásra figyeljen.

Nos, ez be is jött, mert már a nyitó Misled Obedience kegyetlenül aprít, olyan tempót diktál, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket: szinte Slayeres a riff és a sodrás, szóval itt ne nagyon keressünk dallamot vagy progresszivitást. René Schütz rendesen pakolja a szólókat végig a korongon, a ritmusszekció feszes és hibátlan, Frank Thoms pedig kellő agresszivitással préseli kifelé magából a dühös acsarkodást.  

A tizenegy tételes stúdióanyag pontosan háromnegyed órában adagolja a thrash metalt, így nincs túljátszva semmi: kicentizett porciókban kapjuk a német fémet, mely azonban nem fogja megfeküdni a gyomrunkat. Három dal lóg ki a produkcióból: a Be None The Wiser egyfajta rockos kvázi-ballada, mely jóval lazább és dallamosabb társainál, de sajnos a frontember tiszta, melodikus éneke nagy mellényúlás, mert ehhez a hangi adottságai nagyon harmatosak. Hangulatában is óriási kakukktojás a szám, ezt nem kellene erőltetnie a bandának.

A Rethink azzal okoz meglepetést, hogy vegytiszta death metal riffekkel támad, kicsit megbolondítva az atmoszférát. A Psychocision pedig hatperces játékidejével és komplexebb megközelítésével megmutatja azt is, hogy a teuton brigád azért tud még meglepetést okozni a folyamatos szigor mellett.

A korong remekül szól (nem véletlen a dolog, Dan Swanö felelt a maszterelésért, míg a felvételek a régi hangmérnöktárs, Martin Buchwalter munkáját dicsérik), szóval a hangszeres teljesítmény mellett ez is nagyon rendben van. 

Két apróbb megjegyzésem azért lenne a produkcióval kapcsolatban. Az egyik az, hogy többszöri végigjátszás után sem nagyon tudok a fejemben megragadt, karakteres dalt megemlíteni, azaz az "Accuser" tipikusan az a lemez, mely egyben hallgatva kiváló élmény, de a végére egy kicsit már megfárad, mert nem válnak el a szerzemények egymástól, rendkívül kompakt a hangzás és az atmoszféra. 

A másik tényező Frank Thoms énekesi teljesítménye. Nem rossz ez, korántsem, csak gyakorlatilag végig egyetlen hangon köpködi ki a hangokat magából: itt sem ártott volna valami változatosság, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy kicsit egybemosódik minden tétel a háromnegyed órás játékhossz végére.

Szóval rendben van az anyag, de ahogy már a bevezetőben említettem, ne várjon senki világmegváltást: ez  harcedzett iparági veteránok míves thrash metalja, nem több, nem kevesebb. Az "Accuser" album tökéletesen illeszkedik a banda diszkográfiájába:  korrekt hallgatnivaló, de érzésem szerint új rajongókat nem fog hozni a csapatnak.  

8/10