Rozsdagyár

NERVOSA - Perpetual Chaos (2021)

2021. január 24. - Dan696

0023322234_16.jpg

A brazil Nervosa azon kevés csapatok között van, melyeket már kezdetektől fogva nyomon követek. A kezdetben thrash csajtrió egy olyan üde színfolt volt számomra, mint tacskó metalos koromban a szintén brazil thrash Sepultura. Ezek a dél-amerikaiak tudnak valamit. 

Azóta szám szerint háromszor volt alkalmam látni őket élőben, hol jobb, hol rosszabb kivitelben, a legtöbbször ez nem a bandán múlott, de valahogy mégis mindig elkapott a Nervosa-varázs. Ne kérdezzétek, hogy az pontosan milyen, de jelen van és hat. Pont emiatt számomra jelen cikkünk tárgya, a "Perpetual Chaos" finoman szólva is várós volt, főleg, hogy az előző három lemez is mindig betalált, még ha nem is tartom mindet ugyanannyira erősnek. 

Az album megítélésében számomra komolyan közrejátszott, hogy tavaly a gitáros-háttérénekes Prika Amaral körül a komplett tagság lecserélődött. Igazából egy, inkább kettő, de egymásból következő változás történt. Az egyik, hogy háromból négyfősre duzzadt a gárda, ugyanis Fernanda Lira énekes-basszusgitáros helyét basszus téren az ex-Abbath zenész Mia Wallace (nem vicc, tényleg így hívják, de szokás még a kifejezetten nőies Soulfucker néven ismerni), énekfronton meg a Bloodhunter soraiból ismert Diva Satanica vette át. Ennek fényében azt kell mondanom, számomra komoly meglepetés az album.

Zeneileg annyi változás történt, hogy bár maradt a zsigeri thrash metal vonal, de helyenként kicsit blackesebb lett az összkép, mint eddig. Ettől még nem beszélhetünk stílusváltásról, viszont jó hallani, hogy több oldalát is megvillantja a lemez. Ez sanszosan betudható az általam csak friss vér effektusnak nevezett jelenségnek. 

A nyitó Venomous egy igazi adrenalinbomba, tipikusan az a fajta kezdés, melyet koncerten is lehetne rendszeresíteni. Ezt követi egy kifejezetten gonosz hangulatú aprítás, a Guided By Evil, mely csont nélkül a lemez egyik legjobb dala. Ami tényleg telitalálat húzás, azok a vendégzenészek. Elsőként az Entombed A.D. gitárosa, Guilherme Miranda kerül elő az Until The Very End című tételben. Játéka maximálisan passzol a lányok zenei világához, szuper választás volt. Majd sorban a következő, az én személyes kedvencem, a Destruction-főnök, Schmier. A Genocidal Command egyébként is erősen megidézi a Destruction világát, úgyhogy abszolút jó döntés volt meghívni Schmiert vendégénekelni. Az utolsó vendégünk, a Rebel Soulban feltűnő thrashlegenda, a Flotsam And Jetsam énekese, Eric A.K.: ez egy klasszikusabb Nervosa-tétel, de Eric hangja remekül passzol hozzá. 

Nézzük egy kicsit, mi az, ami nem tetszett a lemezen, mert sajnos volt ilyen is. Az első gondom leginkább a dalokban keresendő. Túlnyomó többségük tényleg remekül sikerült, viszont van jó pár abszolút töltelék is. Ilyen például a már címében is metal-klisé Time To Fight vagy a meglehetősen jellegtelen Blood Eagle, de a záró Under Ruins sem a legacélosabb tételek sorát erősíti: nem rossz dal, de valahogy nincs katarzis érzete. 

A másik gondom a szólók. Mintha valahogy gyengébbek lennének, mint eddig bármelyik lemezen. Akadnak jobbak is, mint például a címadóban vagy a Genocidal Commandben, de úgy általában sajnos több a gyenge mint az erős. 

Van még egy dolog, ami szemet szúrt, az pedig a hangzás. Elég hullámzó képet mutat, sokszor mintha több különböző stúdióban, több különböző emberrel dolgoztak volna. Helyenként mintha nem is ugyanazt a lemezt hallanám. X-edik hallgatásra már megszoktam, de elsőre rettentő fura érzés volt, és nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy most végeredményben tetszik, amit hallok vagy sem. Azért a végére hellyel-közzel sikerült megbarátkoznom vele. 

Be kell vallanom, kicsit meg vagyok lőve. Tulajdonképpen a "Perpetual Chaos" jó album lett, sok erős ponttal, viszont valamiért mégsem áll össze a kép. Már az eggyel ezelőtti "Downfall Of Mankind" korongnál is hasonlót éreztem, de ott már egyértelműen megvoltak azok a hajszálrepedések, melyek a mostani tagságbéli változásokhoz vezettek. Sanszosan.

Itt viszont egy új gárdáról van szó, éppen ezért remélem, hogy nem egy hasonló jövőkép előzetese ez a mostani album bizonyos értelemben, mert egyébként maga a lemez teljesen rendben van. Nagyjából egy szintet képvisel a debütáló "Victim Of Yourself" anyaggal: remélem, a következő már a 2016-os "Agony" szintjét fogja megütni. 

7,5/10

nervosa_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5316400050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása