A holland Korpse zenekar elkészítette új albumát. A csapat még 2013-ban alakult slam/brutális death metal muzsikát játszva. A soron következő, már harmadik lemezzel az "Insufferable Violence"-szel se térnek le erről az útról. A lemez február 26-án jelenik meg a Unique Leader Records gondozásában.
Nehéz az effajta miliőben utazni, óvatosan kell vele bánni. Ez az a zene, mely ritkán esik jól: intenzív, brutális, olykor gyomorforgató vagy esetleg már emészthetetlen. A megállás nélküli őrlésben és darálásban gyakran eltűnik a tartalom. A szűk keretek miatt is könnyű az unalom vagy az élvezhetetlenség határát súrolni. Aki ebben a zenében utazik, letett a slágerekről, balladákról és úgy általában a dallamosságról (és még sok minden másról is). Csak a súly számít: esetünkben sem számíthatunk másra.
Az "Insufferable Violence" hozza a gyilkos muzsikát, már betanult módon. A banda előző két albumához képest sincs változás, ugyanaz a recept és a recept működik is hellyel-közzel. A tízszámos anyag nem kertel, masszívan belemászik hallójáratainkba, egyszerűen ránk telepszik. Nincs pihenő, csak kőkemény őrlés és dara, kíméletlen tempók és riffek váltakozása.
A nyitó PTSD még csak óvatosan invitál minket, még csak hangulati felvezető. De aztán nincs is értelme dalonként elemezni, hiszen a következő, címadó dallal már magával ragad és elkap a közel negyven perces örvény, majd a záró Epochs of Melancholy szép lassan elenged. Ezt jól is adagolják, ennyi elég a mészárlásból. Mert hát az van itt bőven.
Ennyi játékhosszba bőven beleadtak mindent, olykor elég kreatívan, olykor közhelyesen. A közhelyt nem segíti az énekes monoton mély hörgése se. Felmerül a kérdés, erre a zenére mást nem is lehet, és itt újra előjönnek a szűk keretek. Zeneileg több a jó megoldás, összességében talán külön a Genocidal Bloodbath nótát lehet kiemelni, melynek sikerült a maga módján kitűnni a riffőrleményből, amire az ember kicsit jobban felkapja a fejét.
Mivel leginkább hangulat is szükséges az efféle zenéhez, és az anyaghoz is kell, igazi dühbomba. A lemez létét és stílusát tekintve semmi újat nem hoz, de egyben van és robban. Korrekt munka. A lemez hangzása szintén brutális, remekül megszólalnak a hangszerek. A borító szintúgy megér egy misét.
6/10
