Mindig is nehezemre esett kritikát megfogalmazni a Mood utódzenekaraival kapcsolatosan. A mi Moodunk ugyanis egy teljesen új és egyben zseniális dolgot hozott be a magyar metalszíntérre, és tette azt ráadásul az egész életemet meghatározó tinédzserkorom derekán - ők lettek számomra az etalon, a kiindulási pont (Magyarországon természetesen).
Szóval a srácok bármihez is nyúlnak, azt először mindig a Moodhoz kezdem hasonlítgatni és persze csalódok. De amikor sikerül elvonatkoztatni a Moodtól, akkor bizony rájövök, hogy ez valójában milyen rohadt jó. Tulajdonképpen a Magma Rise is hasonló vizeken evez, mint anno a Mood, de mégsem teljesen ugyanaz a zenei világ köszön vissza a két banda munkásságában. Átfedések nyilván vannak és ez nem is baj (én mondjuk kimondottan örülök neki).
A Magma az új, "To Earth To Ashes To Dust" című nagylemez előtt két albumot és két EP-t jelentetett meg a 2009-es megalakulásuk óta. Egy jó ideje már stabil felállással zenélnek a srácok, a kezdetekkor Janó Misi volt a másik gitáros Hegyi Kolos mellett, akit később Füleki Sanyi váltott, végül aztán Herczeg László személyében találták meg a megfelelő bárdistát. Jó hosszú idő telt el a legutóbbi "The Man In The Maze" című album kiadása óta, de Holdampf Gabiék két EP-vel is jelentkeztek közben, szóval nem tették parkolópályára a zenekart vagy ilyesmi, csak lassítottak egy kicsit a tempón.
Elindítottam az új anyagot és amikor Eric Wagner (ex-Trouble, Blackfinger, The Skull) narratívája csengett a fülembe, akkor megnéztem, hogy jó albumot indítottam-e el, mert erről, mármint Eric vendégeskedéséről semmilyen előzetes információm nem volt. Gondolom ezt meglepetésnek szánták...mondjuk Eric szimplán csak felvezeti a lemezt egy rövid monológgal és teszi ezt az album végén is amolyan levezetésképpen. Szóval nem énekel semmit (sajnos), de még így is kellemes színfolt a jelenléte.
Wagner felvezetője után a két bárdista szívszaggató riffelésbe kezd, Holdampf Gábor és Bánfalvi Sanyi pedig betonkemény alapot szolgáltatnak mindehhez. Bivalyerős kezdés, és ez még fokozódik a későbbiekben. Az Into My Aeon következik, mely kevésbé markáns gitártémákat hoz, mint az előző, de ez mindössze csak szőrszálhasogatás a részemről. Na de a Cloudcatcher, apám! Ebben ismét hatalmasat villantanak Kolosék, Holdampf Gabi pedig zseniálisan bánik a hangjával. Ez egy vérbeli doom himnusz, kérem szépen!
A From The Heights From The Ground megint egy istenkirály riffeléssel nyomuló dal, kicsit olyan, mintha Füleki Sanyi keze is benne lenne a dolgokban. A Beyond Recall és a Man Shaped Void iszonyú húzós témákkal operál, az Et Filii pedig egy jó kis belassult levezető Eric Wagner záró szavaival.
A "To Earth To Ashes To Dust" - mely a H-Music kiadó gondozásában jelent meg 2021. március 12-én - mindössze harminchat perces lett, aminek kimondottan örülök, ugyanis egyre inkább kötődöm a harminc és negyven perc közötti játékidejű anyagokhoz. Legyen rövid, lényegre törő, töltelékdalok nélküli. Az új Magma Rise pontosan ilyen lett. Súlyos, mély érzelmektől fűtött vérbeli doom muzsika.
9/10
