Rozsdagyár

TOP15 - Titkos metal energiabombák

2021. március 13. - Vendégszerző RGY

cover_2.png

A 2021-es év meglepően korán elhozta a tavaszi felmelegedést, már február végén májusi napokat idéző napsütésben volt részünk, az emberek lázas igyekezettel pattantak újra nyeregbe vagy fogtak lelkes kocogásba, hogy a tél folyamán összegyűlt zsírfeleslegtől megszabaduljanak. Az igazi fanatikusok számára persze soha nincs annyira rossz idő, hogy valamilyen mozgást ne végezzenek, legyen ez tornatermi- vagy otthoni edzés. A hosszú időn átívelő, kitartó sportolás elérése azonban mind a profik, mind a kezdők számára kemény dió, sokszor csappan a kedv, fogy a lendület, melyet egy jól eltalált, erőteljes rocklemez segíthet szinten tartani. Most ilyenek közül ajánlunk egy csokorra valót.

Energiabombák. Olyan nagylemezek, melyeken még véletlenül sincs lassú szám. Nincs sem ballada, sem akusztikus elérzékenyülés, sem egy pillanatnyi megtorpanás, csak a több tételen át tartó, kíméletlen, zsigerekig ható erőfitogtatás. Amitől kirobban a súly a helyéről, amitől megmászod a hegyet, letekered a napi másfél órát, megszállottan evezel, futsz, betonozol, kertet ásol, vagy ki tudja, mit csinálsz… teljes erőből. Az étlap kellően vegyes, lehet kapaszkodni, máris indulunk! 

Fontos szempont volt új, vagy korához képest újszerűnek ható hangzóanyagok bemutatása, hogy legyen a felfedezés izgalmának is helye, ezért a legfelkapottabb, legismertebb rocklemezeket nem itt kell keresni. Mindenkinek megvan erre a célra a jól bejáratott klasszikus darabja, a Ramones, a Motörhead vagy a Metallica bármelyik korongja alkalmas lehet ilyesmire, ez most egy rendhagyó lista a titkos energiabombákról.

15. KREATOR - Outcast (1997)

kreator_2.jpg

Az Essenből startoló német thrash metal legenda lemezei közül a kevésbé felkapott ”Outcast” lemezre érdemes figyelni! Nem olyan gyors és brutális mint az” Extreme Agressions” vagy a ”Pleasure To Kill”, de pont az a tempó uralkodik itt, mely még elég harapós és fejszaggatós ahhoz, hogy komolyan kelljen venni. Talán a frontember, Mille Petrozza hangja lehet vízválasztó, erőtől feszülő acsarkodásai inkább szövegmondások, mintsem nagyívű énektémák, de aki ezzel meg tud barátkozni, annak a korong jó barátja lesz. Több mint szimpla teuton thrash, ám valamivel kevesebb annál, hogy a progresszív/techno thrash ágazathoz lehessen sorolni (bár ez utóbbi felé kacsingat egy-egy megoldásában). Nem utolsó szempont, hogy a hangzás már a modern idők beköszöntét jelzi: gyönyörűen hallható minden hangszer.

14. ANTI NOWHERE LEAGUE - The Cage (2016)

anl.jpg

A derék brit punk rockerek nem találták fel a spanyolviaszt. Ők a szimpla, mondhatni tapló-egyszerű felfogásban hisznek, nem cifrázzák agyon sem a 4/4-et, sem a szólókat, azonban kevés náluk hitelesebb és megbízhatóbban zakatoló formáció létezik ebben a műfajban. A 2016-os lemez igazi slágergyűjtemény (persze csak ANL mércével mérve): az itt található Last Cowboys vagy Rat Theory igazi minirakéták, és a Punk Rock Girl vagy a Walk Away sem adja alább. Rekedtes hangon előadott, minimál dallamokkal operáló, életvidám, ugrálós lemez, olyanoknak, akik nem a zenei csemegékre áhítoznak elsősorban.

13. JESUS CHRIST MUSCLE CAR - The Destroyer (2018)

jcmc.jpg

Az ilyen basszusra szokás mondani, hogy iskolaértékű. Erre a gitárra pedig azt, hogy intelligens és ízléses. A dobolás pontos és flikflakkos, az ének pedig tökös és dögös, ahogy azt kell. Hogy ennek ellenére mégsem a Portlandből származó srácok a legnagyobbak a dallamos stoner rock műfajában? Nos, majd meglátjuk, mit hoz a jövő… A kezdeti jelek biztatók, csak ott van a kutya elásva, hogy ezeket a témákat már hallottuk számtalanszor. Oly rengeteg zenekar említhető párhuzamként és hatásként, hogy azt oldalakon át lehetne sorolni, túlzás nélkül. Mondjuk ilyen a Kyuss, a Clutch, a svéd Graveyard vagy a görög 1000Mods. Viszont a hangzóanyag szól, mint az állat! Nincs üresjárat, és ha nem akar az ember nagyon odafigyelni, akkor háttérzenének kiváló.

12. FOOT - The Balance Of Nature Shifted (2020)

foot.jpg

Az ausztrál Foot azok kedvence lehet, akik a kerülik a szélsőségeket, és sem a hörgős éneket, sem a gyilkos erejű dobolást, sem a fülsértő szólókat nem kedvelik, mégis fontos számukra, hogy egy rockzenekar hasítson. A Foot 2020-as lemeze nagyon szigorúan kezdődik, azonban az énekes belépésével lassan egyértelművé válik, hogy ez a fajta alteros/stoner ének inkább a kiműveltebb fülek számára jelenthet értéket. A szépen szárnyaló, hipnotikus dallamok minden kétséget kizáróan az olyan Seattle-úttörők munkásságából sarjadnak, mint amilyen az Alice In Chains, a Pearl Jam vagy Soundgarden, azzal a megjegyzéssel, hogy bizony náluk a színvonal sem alacsonyabb! Sőt! Meglepően húzós az anyag, kitűnő lemez!

11. KILLING JOKE - Absolute Dissent (2010)

kj.jpg

Az angol poszt-punk brigáddal vigyázni kell! Egyáltalán nem mindegy, melyik lemezüket választjuk ki fölösleges energiáink levezetésére, mert hosszú pályájuk során szinte mindenbe belekóstoltak már, s nem az izmozás volt a fő fegyverük. Jaz Coleman énekes örök elégedetlensége, a benne lakó lázadó azonban újra és újra felütötte fejét, s ez egy-egy kiadvány erejéig a metal berkeibe sodorta a bandát. Ilyen volt a ”Pandemonium” is, és még ilyenebb az ”Absolute Dissent”, melyen nincs egy gyenge eresztés sem. Monoton, Ministry/N.I.N. jellegű, samplerekkel dúsított, agyonszólózott és torzított zene, amelyben légkalapács erősségű ütemek közt uralkodik egy éteri, erőteljes, rozsdás hang. Szakadatlan lendület és páncélkeménységű futamok jellemzik; a Killing Joke itt túlzás nélkül maga a nyers erő.

10. CARDIAC - Equilíbrio (2018)

cardiac.jpg

A fiatal brazil Cardiac a metalcore műfajában alkot 2017 óta, amikor is a srácok első nagylemeze kiadásra került. Tavaly, azaz 2020-ban sem tétlenkedtek, tulajdonképpen az első két lemezük is ajánlható, mégis inkább az ”Equilíbrio” került kiválasztásra, mert itt lettek a legszigorúbbak az énekdallamok, jól hallhatóan kerülték a direkt popos megoldásokat. Amit a gitárosok nyújtanak, az leginkább az Iron Maiden legendás alakjait idézi. Gustavo Ramos és Maicon Godoy képtelenek kifogyni a jobbnál jobb gitártémákból, szólóik egyszerre tekervényesek és elsöprő erejűek, s mindezt a lüktető fémet megfűszerezi Jura Sales harcos szövegmondása. Rövid, de velős darab.

9. CARDIAC - Sangrar Hasta Lograrlo (2016)

cardiac2.jpg

Amikor a svájci spanyolokból álló CardiaC csúcsra járatja magát, akkor lényegesen keményebben zúznak, mint a brazil névrokonaik, azonban a tiszta énektémák gyakori alkalmazása miatt sokat veszítenek fajsúlyukból. Pedig iszonyatosan öblös hangú énekesük, Ricardo Chimichanga személyében a legnagyobb old school csapatokat (Pro-Pain, Biohazard, Machine Head) idéző frontemberük van, ő azonban latin vérét meg nem tagadva időnként érzelmes húrokat penget. Ezzel együtt a zene dübörgő, tekergő, dallamos metalcore, pengés futamokkal, technikás dob-basszus együttműködéssel, zömmel spanyol nyelvű, helyenként lágy énekbetétekkel.

8. HAZEN STREET - Hazen St. (2004)

hzs.jpg

Sajnos csak egyetlen album fémjelzi a szupergroupként beharangozott Hazen Street társaságát. A zenekarban Toby Morse (H2O) és Freddy Crician (Madball) énekeltek, Mackie Jayson (Bad Brains, Cro-Mags) dobolt, Chad Gilbert gitározott és Hoya Roc (Madball) basszusgitározott. A lemez hihetetlenül vidám és dallamos lett, feltehetően mind a H2O, mind a Madball rajongói kicsit meglepődtek ezen, hiszen jóval dühösebb hangvételhez szoktak, mégis igazi kincs született, melyet nem lehet eleget játszani a partikon, már ahol kedvelik a dallamos HC muzsikát. Felsejlik benne az Offspring lazasága, a Green Day flegmasága, valamint a Social Distortion keserédes hurrá optimizmusa.

7. PULKAS - Greed (1998)

pulkas.jpg

A londoni csapat egykoron a szigetország azonnali válasza volt a Clawfinger, a Helmet, a Tool, és a Korn robbanásszerű sikerére. Maga a lemezanyag nem is szólt rosszul, egy félelmetes ordítással indít és hatásosan kombinálja a zaklatott, ideges hanglejtésű éneket a farkasüvöltéssel, az elmerengős lebegést a zúzdával, így ha csak arról beszélünk, van-e elég spiritusz a csapatban, akkor ez a kérdés eldöntetett. Azonban a kiadó minden igyekezete ellenére (még videoklip is készült az egyik nótára) a zenekar egyetlen nagylemez után feladta, valószínűleg azért, mert minden szám a fent említett bandák utánérzésének hatott. Aki ezt a vonalat kedveli, annak kellemes meglepetés lehet a Greed.

6. ORBITAL JUNCTION - Egos And Instincts (2020)

oj.jpg

London egyik legújabb stoner rock szenzációja az Orbital Junction társulata. A zenekar tavalyi bemutatkozó lemeze több neves ranglistán előkelő helyen szerepelt, teljes joggal, hiszen frissen ható, modern ízű muzsikájukban van valami elemi vadság, valami barbár őserő, melytől a nagylemez hallgattatja magát az első számtól az utolsóig. A négytagú formációnak nem kell tanítani, mi fán terem a rockzene, egészen biztosan ismerik az összes létező klasszikust, Sabbath-tól Led Zepen át a Creamig, sőt azon is túl… De a dolgozat nem csupán a nagy elődök örökségének hiteles visszatükrözése, ez egy komoly banda farkaskörmeinek lenyomata, egészen biztosak lehetünk abban, hogy hallani fogunk még róluk. Az album kiművelt, kulturált, klasszikus rock, inkább középtempóban, villámgyors pörgés nélkül, de borotvaélesen.

5. KONKHRA - Weed Out The Weak (1997)

konkhra.jpg

Egészen más dimenzió! A dán Konkhra nevű komplex thrash csapat már első két lemezével felhívta magára a figyelmet, ám a csúcsteljesítményt a harmadikkal érték el, melyen Anders Lundemark gitáros/énekes és Thomas Christensen basszer mellett James Murphy (Death) volt a gitáros, és Chris Kontos (Machine Head) a dobos. Kell ennél többet mondani? Minden idők egyik legtechnikásabb lemezét hozták össze négyen (a többi sem gyenge egyáltalán - hét egészen kiváló dallamos thrash gyöngyszem), melyen akadnak törzsi motívumok, klasszikus heavy metal szólók, köveket hengergető megoldások, a lendület pedig egy tornádó pusztítását idézi. Penge!

4. INSOLENCE - Poisonous Philosophy (2000)

insolence.jpg

Ez valami nagyon más, mint a lista összes bandája, sőt! Az amerikai San Jose környékéről származó srácok nagyon mások, mint általában a metal színtér prominens képviselői. Két rapperrel felálló, kaotikus stíluskavalkádot tolnak, melyben van reggae, ska, hip-hop és főleg rengeteg brutálisan pengés gitártéma. Persze a rap metal sem mai jelenség, de ők még az Ice-T féle Bodycounttól vagy a Cypress Hilltől is nagyban különböznek. Kicsit a Dog Eat Dog nevű klasszikus funk metal csapatot idézik és a Rage Against The Machine-t, csak náluk is jóval összetettebbek. Megvan a játékos basszusvonal, egészen kiváló ritmikai megoldások hallhatók dobfronton, a szövegelés pedig valahol ott mozog a zsenialitás és az őrület határán. Sokkal nagyobb hírnév és elismertség járna ennek a kivételes csapatnak, akik hosszú hallgatás után újra éledezni látszanak.

3. SEDUCER - Sin Speaks (1993)

seducer.jpg

Ez is egy kivételesen ritka kiadvány az amerikai Seducer csapatától. A zenekar eredendően thrash metalban utazott, erre a lemezre is ez a leggyakoribb jelző, csakhogy a műfajtól oly bátran elkalandoztak a zenészek, hogy nem lehet vegytisztán meghatározni az irányvonalat. Leginkább egy Black Sabbath-gyökerű, néha Ozzy-t, néha a Saint Vitus-t idéző, klasszikus metalba mártott rocklemez ez, amelyen a korai Hellhammer hörgések és Venom mormolások is elő-előtörnek. Miközben döngölő basszussal, hasító gitárokkal, a mai füllel hallgatva is élvezetes dobtémákkal vezetik fel a jobbnál-jobb tételeket, néha mintha egy boszorkány (?) is belevisítana a sorok közé. De éppúgy vannak filmzenére emlékeztető részletek is, még suhogó bárdok nyiszálását is érezni a sötétben. Érthetetlen, miért nem övezte nagyobb siker, hiszen még a rockzenei szaklapok is hallgatnak róla, ahelyett hogy az egekig magasztalnák, ahogy azt egy ilyen album érdemelné. Na, majd az utókor…

2. OBLIVEON - Carnivore Mothermouth (1999)

obliveon.jpg

Eljön talán majd egyszer az az idő is, amikor a kanadai Obliveon öröksége, mint megkerülhetetlen hallgatnivaló kerül az emberiség asztalára… erre azonban még várni kell. Vitán felüli volt a muzsikusok képzettsége, és kreativitásuk sem hagyott sok kívánnivalót maga után, hiszen hallani zenéjükben a Voivod, a Rush, sőt a Pink Floyd, és az ős-Genesis hatását is. Ebben a fergetegesen gyors és technikás, szinte szuperszonikus őrlésben csak akkor áll meg néha egy-egy pillanatra a gépezet, amikor az énekes levegőt vesz, vagy a dobos ritmust vált. Talán az ő személyes tragédiájuk abban volt, hogy sem egészen a thrash, sem a klasszikus metal, sem a progresszív rock címkéje alá nem fértek be; mindezek furcsa, sci-fibe illő ötvözetét adták elő. A legutolsó nagylemezük talán kevésbé technikás, mint az előzőek, azonban van egyfajta monoton sodrása, mely ha egyszer elkapja az embert, nincs menekvés.

1. CHANNEL ZERO - Unsafe (1994)

cz.jpg

A belga Channel Zero bizonyos megközelítésben a magyar Trident nemzetközi megfelelője, egy folytonosan új utakat kereső, arculatot gyakran váltó csapat, akiknek minden megjelenése kicsit eltér az előzőtől. A kilencvenes években készítettek két ragyogó technikás thrash lemezt (”Unsafe”és ”Black Fuel”), majd a tempóváltásokat egyre inkább elhagyták, és mentek a dallamosabb heavy metal irányába, melyben azért tetten érhetők a korábbi thrash elemek is. Legutóbbi albumukon, a 2017-es ”Exit Humanity” lemezen már-már a metalcore-ral is kacérkodtak, így ez is figyelemre méltó anyag lett, mégis inkább a hőskorban kiadott ”Unsafe” a tuti befutó - különösen a Pantera/Down/Machine Head kedvelőinek.

A keverőpultnál Vinnie Paul ült, így a nagy elődökkel való hasonlatosság nem a véletlen műve. Mondjuk olyan, mintha a Pearl Jam kapott volna egy kis adrenalin-löketet, és ettől kihozta magából a Panterát… Annyit még mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a basszus irgalmatlanul lüktet egészen a végéig, és az sem utolsó szempont, hogy minél jobban telik a lemezidő, annál durvább dalokat kapunk, úgy a negyedik tételtől indul be az igazi darálás. Ha csak egy lemezt kell megjelölni a listáról, mely egészen biztosan robban a lejátszóban, az egyértelműen ez. Hölgyek-urak, tessék kipróbálni!

Mr. Zoom

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7716459916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása