A globalizáció XXI. századi totális térhódításának egyik legfurcsább eredménye, hogy a mindez idáig az észak-atlanti kultúrkörhöz sorolt metal ma már a legszokatlanabb helyszíneken is él és virul, igaz, egyelőre gyermekcipőben jár a legtöbb hasonszőrű zenekar, de még ez sem feltétlenül igaz. 

Gondoljunk csak bele: amikor Japán alig tíz évvel a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, valamint a számukra totális vereséggel és megszállással végződő második világháborút követően megjelent motorkerékpárjaival és gépkocsijaival az amerikai piacon, általános körberöhögés fogadta a távol-keleti termékeket. A gagyi, rossz minőség szinonimája volt a japán autó, akárcsak még tíz évvel ezelőtt is a kínai termék. Aztán alig tíz-tizenöt év alatt az amerikaiak arcára fagyott a mosoly: ma Japán a világ vezető autóipari szereplője, az USA autóipara pedig máig sem találta meg a fogást a német és kelet-ázsiai versenytársakon.

A rock halott, mondja sok veterán zenész és újságíró is immár lassan két évtizede, de mi van, ha egyszerűen csak Európában és Észak-Amerikában vesztette el népszerűségét és lendületét a műfaj? Lehet, hogy csak egyszerűen ezen országok rajongói belefáradtak már a fél évszázados rocktörténelembe, a "nincs új a nap alatt", az "ezt is ezerszer hallottuk már" érzésébe? Talán az egész metalzenének olyan területekről érkező rockbandák fognak lendületet adni, melyek csak most kóstolnak bele a dologba és nekik még minden frissnek és eredetinek tűnik.

A Rozsdagyár szerkesztőségébe most az elmúlt két hétben a kiadóktól, PR-ügynökségektől és közvetlenül az együttesektől beérkező megkeresésekből válogattunk össze egy csokorra valót: a legváratlanabb országokból szerepelnek itt zenekarok, melyek produkciói a csapnivalótól a zseniálisig terjednek.

CHORIA - Indonézia

Black metalt leginkább Skandináviából várnánk, de az indonéz atmoszferikus feketefém brigád, a Choria kiemelkedő színvonalon játssza ezt a lebegős, elszállós, csodaszép dallamokkal teli, hangulatos stílust. 2016 óta aktívak, 2018-ban jelent meg bemutatkozó lemezük, de "A Dismal Repertoire" címmel új korongjuk is készülőben.

MEPHISTO - Kuba

Kuba az elmúlt években, főleg a veterán nagyvezír, Fidel Castro távozását követően fokozatosan elindult a kőkemény kommunista terrorállamtól a kevésbé elnyomó, irányított autokrácia felé vezető úton. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a radikálbalos elvtársak kitörő örömmel vennék egy ottani black metal csapat működését. A Mephisto mindenesetre kitartóan dolgozik, mégpedig 1996 óta: igaz, debütalbumukat csak 2016-ban adták ki. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy mind megjelenésben, mind pedig zenéjükben még sok a tanulnivalójuk, de hatvan évnyi elzártság után ez mindenképpen szép teljesítmény.

NUCLEAR WINTER - Zimbabwe

A leginkább Robert Mugabe egyszemélyi diktatúrájáról és a megmaradt, a népesség alig egy százalékát kitevő fehér gazdálkodók elleni brutális fellépéseiről elhíresült Zimbabwe sem az a kimondott metalbarát ország. Ennek ellenére Gary Stautmeister szólóprojektje, a Nuclear Winter májusban már a második sorlemezét fogja megjelentetni. A zenekar a dallamos death és az indusztriális metal keverékét játssza, egész korrektül.

SONGS OF PETRICHOR - Szaúd-Arábia

A szunnita iszlám ultraortodox ága, a szalafizmus a vezérlőideológia Szaúd-Arábiában és mint minden ilyen államban, ott sem nézik szívesen a nyugati zene és hatások térhódítását. Habár itt is elindult valamiféle enyhülés, azért rockzenét játszani az Arab-félszigeten ma sem életbiztosítás. A Songs Of Petrichor kifejezetten igényes progresszív rockkal állt elő a hetvenes évek szellemében, keverve némi grunge-jelleggel és hazája népzenéjével: debütalbumuk idén ősszel várható.

AKVAN - Irán

Ha már életveszély: Iránban, a síita muzulmán teokráciában a rockzene, no meg a nyugati zene úgy, ahogy van, betiltásra került. Az 1979-es forradalmat megelőzően az Egyesült Államokba menekült iráni szülők gyermekeként már az USA-ban született és nevelkedett zenész később, már felnőttként visszatért a vallási diktatúrába és a fővárosban, Teheránban él. Ott is alapította meg 2015-ben Akvan nevű szólóprojektjét. Zenéjében a hagyományos perzsa hangszerek és népzene keveredik a black metallal. A zenész a fényképét érthetően nem tette közzé.