2017-ben jelentkezett utoljára kiadvánnyal az Arkansas államból származó Evanescence "Synthesis" címmel (kritika ITT). A különleges kiadványt nem stúdióalbumaként definiálta az együttes, lévén régebbi dalok újrahangszerelt változatait tartalmazta, néhány új dallal. Főként szimfonikus elemekre épült a korong, ezzel merészen új vonalra merészkedett a banda.
2015-ben, Jen Majura gitáros zenekarhoz történt csatlakozása után jött a "Synthesis" ötlete, amely szép sikereket ért el, a "The Bitter Truth" kapcsán pedig Amy Lee énekesnő így mesélt:
Sok új helyzettel szembesültem és máshogy nézek dolgokat. Nemcsak azért, mert idősebb vagyok, hanem súlyos veszteségeket szenvedtem el a közelmúltban. Meghalt a testvérem. Sokszor éreztem úgy, hogy az egyik lábam a másik oldalon van. Tehát sok dolog segít abban, hogy visszatérjek a gyökereimhez, de persze nem lesz minden annyira sötét és komor. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból az új albumon!
Ezek a fájdalmas események ihlették tehát a "The Bitter Truth" korongon szereplő dalokat, amelyek kapcsán azt is megtudhattuk: a csapat visszatér a tipikus, Evanescence-t jellemző dallamvilághoz.
Március 26-ával jelent meg az új album, rajta 12 szerzeménnyel, ezek közül klipes formában kijött először a Wasted On You, amelyet a The Game Is Over követett, nyáron érkezett a Use My Voice, tél folyamán a Yeah Right és nemrégiben a Better Without You.
A koronavírus-járvány sem szabhatott gátat a zenekar kreativitásának, a Wasted On You klipjét például a csapattagok az első karantén ideje alatt, otthonaikban, telefonjaikkal vették fel. A The Game Is Over súlyosabbra sikeredett, a Use My Voice-ban pedig számos vendég is szerepel, például a holland Within Temptation frontasszonya, Sharon den Adel, Amy lánytestvérei, Lzzy Hale a Halestormból, vagy éppen Taylor Momsen (The Pretty Reckless). E dal súlyos vádirat Donald Trump, az Egyesült Államok előző elnöke felé, a dal megjelenésekor a banda még egy speciális honlapot is létrehozott, amelyen szavazásra buzdították honfitársaikat - természetesen nem Mr. Trump mellett.
A lemezen semmi nyoma a "Synthesis" lemezen hallható szimfonikus vonalnak, már a nyitó Artifact/The Turn első dallamai is sejtetik, hogy Amyék valóban visszatértek gyökereikhez. Hangzásában leginkább a 2011-es, saját magukról elnevezett albumra hasonlít, de fellelhetők benne a 2006-os "The Open Door" jellegzetességei is.
Amy hangjába nem lehet belekötni. Ugyanazzal a szenvedéllyel énekel, mint a zenekar első lemezén, a "Fallen"-en. 2011-es utolsó albumuk óta viszont nemcsak magánéletében teljesedett ki az énekesnő (2014-ben született meg Jack Lion nevű kisfia), hanem a szövegeket illetően is, interjúiban pedig rendre elárulta: többé nem fogja vissza magát, hiszen hogyan is lehetne hiteles, ha elrejti azt, amit érez?
Lassú dalt is hallhatunk a lemezen. A Far From Heaven egy hamisítatlan Evanescence-ballada, amelyet könnyen lehet, hogy a My Immortal-hoz hasonló kultusz fog övezni. Felkerült a lemezre a Take Cover is, amelyet a csapat még 2016-ban mutatott be a közönségnek egy turnén, hazai pályán.
A keserű igazság - ezt jelenti az albumcím, és valóban keserűség itatja át a dalcsokrot. Amy tavaly, a felvételek idején elárulta:
Mivel a dalszövegek most készülnek, és jelen pillanatban csak úgy vagyok, kiábrándító témákat találok. A mesék nem valóságosak, és nehéz felnőttnek lenni - valójában azért, mert mi magunk vagyunk felelősek a döntéseinkért, valamint meg kell ismernünk a saját valónkat, megvédeni önmagunkat, és meghalni - mindannyian el fogunk menni. Nincs varázslatos, mesebeli kastély. Ez végzetesnek és ködösnek hangzik, de választhatunk, hogy elfogadjuk ezt az igazságot és benne élünk, és úgy döntünk, vagy választhatjuk azt is, hogy feladjuk. És ez nagy küzdelem, de az én döntésem határozottan az volt, hogy lenyelem ezt a pirulát.
A kesernyés íz mellett a banda régebbi lemezeire jellemző hangzás frissítőleg hat a "Synthesis" után, amely nem volt rossz lemez, de mivel szimfonikus elemekkel operáló zenekarokkal így is Dunát lehet rekeszteni, kellett a változás. És bár az Evanescence mindig is elérte a szélesebb rétegeket, bebizonyította, hogy ennek ellenére nem adják el magukat aprópénzért, hűséges rajongótáboruk - amelynek rengeteg tagja tinédzser fejjel kezdte hallgatni őket, ahogyan én is - nagy örömére. Bár néhány újítást elbírtak volna a számok énektéma tekintetében, de összességében egy korrekt és szerethető lemezt adott rajongói kezébe a zenekar.
9/10
