Rozsdagyár

OLD FOREST - Mournfall (2021)

2021. április 11. - Kovenant

667704.jpg

Vannak jól elrejtett, szó szerint a föld alatt megbúvó gyöngyszemei a black metalnak, melyek időnként fel-felbukkannak és akkor szépen le is hidalhatunk a teljesítményüktől. Pontosan ez a helyzet a brit Old Forest esetében is: 1998-ban alakultak meg, egy évre rá kiadták debütalbumukat, majd 2001-ben csendben fel is oszlottak és csak 2007-ben jöttek újra össze.

Azóta három nagylemez is megjelent tőlük, illetve 2020-ban újravették bemutatkozásukat (kritikánk ITT olvasható), no meg természetesen számtalan demó és EP is fémjelzi pályájukat. A csapat érdekessége, hogy tulajdonképpen a norvég In The Woods... egyfajta mellékprojektjeként is funkcionál, mivel mind James Fogarty énekes-billentyűs, mind pedig Anders Kobro dobos a skandináv progresszív metal csapat oszlopos tagja, míg érzésem szerint a csak Beleth néven ismert gitáros-basszer felel a dalokért és a koncepcióért.

A Death To Music kiadó gondozásában "Mournfall" címmel érkezik április 23-án ötödik soralbumuk és szokás szerint most sem verték nagydobra a kiadvány promócióját. Nem árulok el nagy titkot, hogy az ilyen színvonalú produkcióval simán odaférnének a metalszíntér legnagyobb istállóihoz (Season Of Mist például), azonban nagyon úgy tűnik, hogy az Old Forest tudatosan kerüli a felhajtást és a rivaldafényt.

Nos, a nyolctételes, negyvenhárom perces album végére odabiggyesztették a 2001-es és eddig kiadatlan "Sussex Hell Hound" demó négy tételét is, szerintem teljesen feleslegesen, legfeljebb csak rajongóbarát gesztusként, mert ezek a szerzemények mind hangzásukban, mind felfogásukban, mind pedig produkciós minőségükben totálisan kilógnak az anyagról.

Manapság kicsit telítődtem a különböző hipszter-intellektuális, post-black anyagokkal, melyek általában egy-egy különösen nyomorúságos filozófiai vagy teológiai koncepció mögé bújva ordítják bele megszakítás nélküli világfájdalmukat az éterbe. Éppen ezért esett rendkívül jól, hogy a britek egy változatos, dallamos, kifejezetten tradicionális black metal koronggal álltak elő: a dalokba ráadásul óriási húzással három olyan hatást is becsempésztek, melyektől nagyon is egyénivé és befogadhatóvá vált az egész lemez.

Egyrészt ott vannak az akusztikus, többszólamú énekkel kísért archaikus, folkos dallammenetek átkozottul hangulatos átvezetései, másrészt a svéd Katatonia "Discouraged Ones" - "Tonight's Decision" - "Last Fair Deal Gone Down" korszakának szintén többszólamú, doomos melódiái, harmadrészt pedig többször bekúszik a szintetizátorral kísért poszt-punkos, gótos Joy Division-atmoszféra, mindez a '90-es évek black metal köntösébe öltöztetve. De a britek mindezt olyan hézagmentesen olvasztják egybe, hogy a végeredmény egészen varázslatos.

Tulajdonképpen már a nyitó Tyrant Spell zanzásítva mutatja be mindezt: az egész lemez egyik legatmoszferikusabb tétele ez, csodálatos kompozíciós ívvel. A két rövid átkötés (a Red Sky In Mourning és a záró A Bitter End) kivételével hat-hét perc körüli kifejtős, körüljárós tételek sorakoznak itt, melyekben helye van a komplexitásnak, a többszöri hangulati és témaváltásoknak, szóval nagyon hallgattatja magát az egész lemez és minél többször pörgetjük le, annál jobban magába szippant az atmoszféra. 

Bevallom, hogy kevés black metal albumot élveztem annyira mostanában, mint a britekét. Azonnal elkülönülő és memorizálható, önálló karakterrel rendelkező dalok sorakoznak itt és az egésznek van valami furcsa, lebegős, de mégis pengeéles érzete: sok helyen melankolikus, máskor agresszív, de mindvégig dallamos, belefeledkezős a "Mournfall" és a korong egy másodpercre sem válik unalmassá, monotonná vagy önismétlővé.

Nagyon remélem, hogy az Old Forest most már (lassan negyedszázad után) szakít ezzel a radar alatt futó pályaívvel és végre kilép a fénybe, mert ha egy zenekar olyan dalokat tud írni, mint az egész egyszerűen hibátlan Despair Is My Name, akkor bűn ezt valahová az underground legmélyebb bugyraiba száműzni. 

Óriási lemez lett ennek az obskúrus csapatnak a legfrissebb anyaga és korántsem érzem túlzásnak a legmagasabb pontszámot. Akkora tízes ez a korong, mint a ház. Számomra eddig 2021 legjobb feketefém anyaga a londoni bandáé: őszintén bízom benne, hogy a "Mournfall" megkapja mindazt az elismerést, melyet valóban megérdemel. 

10/10

old_forest2021.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4416498042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása