Régóta titkos favoritom a még 1998-ban megalakult brit black metal trió, az Old Forest. A 2001-ben fel is oszlott, majd 2007-ben újjáalakult brigád azóta szép csendben (de ezt szó szerint kell érteni, mert promóciójuk körülbelül a nullával egyenlő és érezhetően nem is igen akarnak kitörni a legmélyebb underground bugyraiból), sorra hozza ki jobbnál jobb lemezeit.
A Soulseller Records március 31-én jelentette meg "Sutwyke" címmel legfrissebb anyagukat, mely - ha jól számolom - már a hatodik a sorban, de annyi EP-t, újrafelvett albumot és demógyűjteményt adtak már ki, hogy egy idő után elvesztem a diszkográfiában.
2021-es "Mournfall" című korongjuk csont nélkül bekerült az évi külföldi toplistánkba (kritikánk ITT olvasható): az a lemezük átkozottul fogós dallamokkal teli, a Katatonia aranykorának egyértelmű hatásait magában foglaló, elképesztó atmoszférával bíró dalcsokor lett és azóta sem kopott ki nálam a hallgatnivalók sorából.
A "Sutwyke" egészen más állatfaj: sokkal érezhetőbb a zenekar azon törekvése, hogy visszanyúljon a '90-es évek első felének black metal robbanásához, habár most is ragaszkodnak azért a melódiákhoz és a jórészt középtempós építkezéshez. James Fogarty énekes leginkább tradicionális blackes károgásával dolgozik, a többszólamú tiszta vokálok éppen ezért esnek átkozottul kellemesen az adott kompozíciós csúcspontokon.
A nyitó Faust Recants (Satan Cometh) képében tulajdonképpen mindent megkapunk, amit aztán a zenekar ráérősebben bont ki a későbbiekben. Az azt követő Black Hearts Of Sutwyke ismét hozza a fentebb említett Katatonia-hatásokat és dallammeneteket, csak jóval szigorúbb hangvételben.
A britek azonban jó ízléssel belekevernek még két összetevőt a mixbe: egyrészt ottvan a szimfonikus hangszerelés, mely tovább bővíti-gazdagítja a hangzást, no meg megjelennek a folkos dallamok is. Ez így talán soknak, afféle katyvasznak tűnhetne, de mégsem ez a helyzet: az egész valamiféle megfoghatatlan varázslattal igazi egységgé kovácsolódik össze, olyan atmoszférával, hogy tényleg nagyítóval kell keresni ilyesmit az egész kortárs metalszíntéren. Mindezt remekül példázza a Zodiac Of War című tétel, melyben a fenti összetevők mindegyike jelen van.
A dalok szövegvilága jórészt brit írók és költők történetein, költeményein alapul, míg a lemezcím ("Sutwyke") Brighton egyik külvárosának (Southwick) régi óangol neve. Ősöreg gótikus mesék, horrortémák bukkannak fel tehát a lemezen és ez így is van rendjén. Míg a norvég black metal hullám alapvetően a viking, ógermán mitológián alapult, az Old Forest logikus módon saját országának régmúltjához és kultúrájához nyúl vissza.
A lemez hangzása is tökéletes: nincs túlpolírozva semmi, de mégis megfelelő súllyal és döggel szólalnak meg a szerzemények. Szóval itt ne keressük a Dimmu Borgir bombasztikusságát vagy akár a régebbi Darkthrone fapados, lo-fi megszólalását. Nyolc tétel bő háromnegyed órában: iparági veteránokhoz méltóan kidolgozott, veretes black metal ez, a tradíciók szellemében.
Nagyon jólesett a füleimnek a "Sutwyke": a sok avantgárd, depresszív, apokaliptikus világvége-hozsannázó banda és lemezanyag mellett ezt az emberi léptékű, dallamos, de mégis ízig-vérig feketefém korongot olyan volt hallgatni, mint az ércbányában két műszakot lehúzó bányásznak a friss levegőre érkeznie. Remek anyag: más, mint elődje, a 2021-es "Mournfall", talán egy kicsit kevésbé ambíciózus (bevallottan a régi iskola mentén dolgoztak ezúttal a britek), de a színvonal megkérdőjelezhetetlen.
9/10
