Elképesztően érdekes vonása a metalszíntérnek, hogy talán ez az egyetlen olyan zenei műfaj, melyben harminc-negyven-ötven évvel ezelőtti muzsikával lehet előállni mindenféle probléma nélkül. Mintha ma egy komolyzenében utazó komponista Beethoven vagy éppen Bartók stílusában írt szösszenetekkel jelentkezne vagy éppen egy kortárs festő Rubens módjára festene nyolc négyzetméteres, rózsaszínben pompázó, dús idomú hölgyeket ábrázoló faliképeket. Mindenhol máshol ez köznevetség tárgya lenne, de a metalban ez bevett gyakorlat.
Természetesen nem az egész szcéna ilyen, de kétségtelen tény, hogy a (nevezzük finoman így) múltidéző produkcióknak sokkal nagyobb a rajongótábora, mint az előremutató, valóban újat létrehozó együtteseknek. Külön elemzés tárgya lehetne, hogy miért is van ez így, de szinte kapásból sorolhatjuk gyakorlatilag százasával az ilyen bandákat.
Az egyik magyarázat szerintem a könnyebb ellenállás irányába történő elmozdulás lehet: egyedit, karaktereset mindig sokkal nehezebb alkotni, mint a már kipróbált sablon alapján dolgozni. Véleményem szerint a jelenlegi rockzenekarok legalább nyolcvan százaléka emiatt használja fel újra és újra a hetvenes-nyolcvanas évek zenei termését és tulajdonképpen az elenyésző kisebbséget alkotják az olyan lemezeket készítő bandák, melyek két-három évtizeddel ezelőtt egész egyszerűen még nem jöhettek volna létre.
A 2016-ban megalakult fiatal amerikai brigád, az Enforced március 12-én jelentette meg második soralbumát "Kill Grid" címmel a Century Media gondozásában és a kiadós promószöveg nagyon szép szavakkal vezeti fel a csapatot. Ezek szerint a tagok a helyi punk/hardcore színtérről érkeztek és az extrém metal szinte minden ágából keverték ki új anyagukat, melyben thrash, death, hardcore és punk egyaránt található. Magukat leginkább crossover thrash metalként jellemzik, ami tulajdonképpen teljesen helytálló is: a fentiek alapján nagy várakozásokkal ültem le a lejátszóhoz.
Knox Colby frontember amolyan acsarkodó farkasként üvölti végig a bő negyvenperces, kilenctételes lemezt: érdekes módon meglehetősen és visszhangosítva hátra van keverve a hangja, de bevallom, nem is olyan nagyon nagy baj ez, mert nem sok változatosságot tolt bele a dalokba, de mondjuk nem is ezt várjuk el egy ilyen jellegű anyagtól. A hangszeres teljesítményre nem lehet panaszunk, a borítót is kegyetlenül eltalálta Joe Petagno (Motörhead, Vitriol), a hangzás is korrekt, szóval minden együtt van ahhoz, hogy a "Kill Grid" 2021 egyik legjobb thrash produkciója legyen.
De sajnos nem az: ez immár a sokadjára történő végigpörgetés után is teljesen nyilvánvaló a számomra, pedig elméletileg a crossover thrash (meg amúgy a komplett thrash metal stílus) nekem lett teremtve. A helyzet az, hogy az Enforced dalaiban túlságosan sokszor és egyértelműen köszön vissza a szcéna egyik legikonikusabb bandájának a (mondjuk így) hatása. Ez a zenekar pedig nem mást, mint a Slayer.
Az ennyire karakteres hangzású együttesek eszközeinek és megoldásainak átemelésekor a legnagyobb probléma, hogy ezek azonnal és nagyon egyértelműen ugranak ki a hangfalakból. Az Enforced az albumon szereplő kilenc dal közül legalább három olyat írt meg (Beneath Me, Malignance, Curtain Fire), melyek közül bármelyik gond és hézag nélkül rákerülhetett volna a Császárok akármelyik nyolcvanas évekbeli stúdióanyagára. A kaotikus, sikító szólók, a szaggatott riffelés, a furcsán disszonáns ikergitáros kiállások, azaz minden ott van, ami egykor a Slayer sajátja volt, ennek pedig egész egyszerűen semmi értelmét nem látom.
Tökéletes precizitással, stílusszeretettel és elkötelezettséggel megírt és feljátszott lemez lett a "Kill Grid", de nulla, azaz semmilyen újdonsággal vagy egyediséggel nem szolgál: azt hiszem, erre szokták mondani, hogy korrekt iparosmunka. Nagyon remélem, hogy a harmadik-negyedik lemeze környékén az amerikai csapat megtalálja a saját hangját, mert ez egyelőre nem más, mint tiszteletadás, legyen bármennyire szimpatikus a hozzáállásuk.
Mostanában sok progresszív thrash metal korongról írtunk kritikát (fogunk is még): arrafelé lehet keresgélnie annak, aki olyan együttesekkel és albumokkal szeretne megismerkedni, melyek komolyan veszik azt, hogy 2021-et ír a naptár.
7,5/10
