Manapság egyre inkább az az érzésem, hogy bár nem kell megerőltetni magunkat ahhoz, hogy jó (új) zenéket találjunk, az elmúlt évek vagy akár évtizedek szórása nem tudott és nem is fog már korszakalkotó, ikonikus remekműveket kitermelni. Hogy miért? Nem tudom, talán mert tényleg őrülten nehéz lehet új dolgokat kitalálni.

Szomorú belegondolni, mennyi tízpontos lemezzel ütköztem az elmúlt pár évben és ebből mennyire emlékszem, hány darab maradt fenn a rostán. Nem sok, de ennek azért másféle okai is vannak, például a folyamatos kritikaírás, ami ugye három-négy naponta újabb és újabb anyagokra helyezi át a figyelmet.

A 2016-ban elstartolt egyesült államokbeli crossover/thrash metal formáció, az Enforced harmadik sorlemeze van most nálam a fókuszban és meg kell hagyni, nem egy átlagos anyag. A Century Media gondozásában április 28-án megjelent "War Remains" (előző korongjuk kritikáját ITT találod) egyetlen hibája, hogy ezer és egy ikertesója van, volt és lesz. Viszont közel százszázalékos teljesítmény, olyan természetességgel és dinamikával gördülnek ki a srácok kezei alól ezek a nóták, hogy öröm hallgatni.

Ha be kellene határoljam, milyen zenét játszik az Enforced, akkor azt mondanám, hogy a thrash és a crossover nagyágyúinak egyfajta olvasztótégelyeként szolgál. Szándékosan nem akarok zenekarneveket felsorolni, ezt már úgyis megtették mások. Kevésbé mennek rá a dallamokra, a feszes riffelés és a sodró tempó jellemzi az albumot.

Annyira tipikus az Agressive Menace nyitása, hogy először feltettem magamnak a kérdést, mi szükség van egy sokezredik kvázi-ugyanolyan thrash bandára? Aztán az intenzív és nem mellesleg vérprofi módon lezavart fémáradat végül (meg)győzött, ha nem is maximálisan. Kovenant kollégám a csapat 2021-es anyaga kapcsán hasonlókat fogalmazott meg, mint jómagam, és reményét fejezte ki, hogy a banda idővel talán rátalál a saját hangjára. Nem így lett, illetve úgy néz ki, ez az ő terepük és vagy nem tudnak, vagy nem akarnak változtatni mindezen.

Meg aztán gondoljunk a újonnan érkezett metalrajongókra is, akik lehet, hogy előbb hallják majd az Enforcedet mint mondjuk a Slayert. Nekik valószínűleg még teljesen frissnek fog hatni például a Hanger By My Hand című dal, nem úgy egy veterán thrashernek. Sokat hallott riffek ide, ismerős csuklómozdulatok oda, vitathatatlan, hogy teljességgel magával ragadott a banda teljesítménye. 

Tíz nóta, kicsivel több mint fél órában. Rövid, intenzív, letaglózó. Hallottam már eredetibb muzsikát is, de kétségkívül megéri a pénzét.

8,5/10