Mindig vannak alkalmak, mikor a legmegfelelőbb zenére van szükség, az életérzés, a hangulat, a pillanat átéléséhez. Legyen szó akár utazásról, edzésről, bulizásról vagy éppen elalvásról, lazulásról, borongós elfilozofálásról. Valahol az utóbbi mentén próbál elhelyezkedni Aythis, aki új lemezével elrejtett helyekre, a föld felszíne alá, elhagyatott erdőbe vezeti a hallgatót.

Aythis a holland Carline Van Roos (Lethian Dreams, Remembrance) szólóprojektje, amely 2006-ban elevenedett meg. Stílusa egyfajta goth, ambient, dark etheral egyveleg, sötét atmoszférával és melankolikus dallamokkal. Ez idáig utolsó lemeze a "The Illusion And The Twin" 2016-ban jelent meg és a filmrendezők figyelmét is felkeltette, ugyanis három dal róla (Without A Name, The Other, Inertia) két filmben (The Chain, Yesterday’s Girl) is szerepet kapott.

A friss, sorban az ötödik anyaga, a "Secrets From Below" követi elődjeit és igazán kifinomultra sikeredett. Zenéjét az álmok és az elszigeteltség inspirálta, hogy időtlen és elszigetelt legyen az emberi természettől. Elmerülni világában valóban magányos út, de annál érdekesebb. És hát kell hozzá az a bizonyos pillanat és hangulat, ugyanis hiába a lágy zene, mégis súlya van. Kapunk is bőven: a tíz tételből álló korong közel egyórás játékidővel bír.

El is kezdődik a kirándulás a Just Like A Tear képében, mely egyben a lemez leghosszabb dala a maga nyolc percével. Lassú, borongós hangulat, a lágy dallamok szépen összehangolódnak Carline bársonyos hangjával. Egyből magával ragad és az atmoszféra is páratlan. Lényegében tökéletesen lefesti az albumot, benne van minden, amit képvisel alanyunk. A többi dal hasonló mederben csordogál végig, így nincs is értelme kielemezni őket, ugyanis nincs virtuozitás, nincsenek éles váltások, valamint az egyéb érzelmek megelevenítése is hiányzik.

Amik külön említést érdemelnek: Ashes és a Homelights, amelyek talán a legfülbemászóbb dallamokkal bírnak (ami az Ashes esetében nagyon emlékeztet valami másra, de sehogy sem akar az eszembe jutni) és a legkifejezőbb nóták. A záró Falling pedig egy Twin Peaks-feldolgozás. Aythis tökéletesen magáévá tudta tenni a dalt és zökkenőmentesen építi be az összképbe.

Az állandó tempó, valamint a hasonló hangszerelés és a kompozíció miatt az album szeleteinek nincs változatossága és itt válhat igazán kétélűvé a dolog. Ha megvan a hangulat és el tudunk benne merülni, akkor a lemez egyszerűen egy darabban élvezhető és hasonlít egy álomszerű utazásra, mely során az ember minden mást kikapcsol, hátrahagy maga körül. De ennek hiányában az anyag egyhamar tűnhet egyfajta művészi unalomnak.

Mindazonáltal nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Carline nem csak az énekért felel, de az összes hangszert egymaga kezeli és rögzítette. A hölgyből határozottan nem hiányzik a zenei tehetség. A dalok szépen kidolgozottak és az atmoszféra semmit nem kopik a lemez előrehaladtával.

Bármennyire is tartja a szintet dalról-dalra, valamivel tágabb kereteket el tudtam volna viselni, mert leginkább olyan ez, mint egy őszelő erdőben a szépen csordogáló patak. Nincsen szikla vagy egyéb, amibe bele lehetne kapaszkodni, csak a táj és a lágyan, egyenletesen áramló folyam.

A megszólalás, a hangzás remekül visszaadja a lemez hangulatát, lágy és kellemes, tiszta minden hang. Az anyag április 2-án jelent meg az Orcynia Records gondozásában.

8/10