A Feed Them Death névre keresztelt angol csipet csapat legújabb albumának címe és borítója is egyaránt azt sugallja, hogy a hallgatóra valami sötét, nyomasztó, mondjuk ki, negatív élmény vár, ha a 2021 májusában megjelenő „Negative”-ot meghallgatja. Nem meglepő - a death metal és a grindcore, melyben a banda utazik, soha nem életigenlő témáiról volt híres. De vajon mennyire negatív az a negatív?
Illetve hogyan negatív? Mert aki metalt hallgat, az pontosan tudja, hogy a műfaj minden típusú fájdalomra képes gyógyírt, vagy legalábbis aláfestést kínálni. Bőséges a kínálat dühös, agresszív, gonosz, vagy akár melankolikus hangzásokból. Vajon a Feed Them Death harmadik stúdióalbuma hol helyezkedik el ezen a skálán?
Bár a death/grind műfaj azt sugallja, hogy valahol az agresszív és a dühös között kellene számítanunk a végeredményre, valójában a brit banda ennél sokkal többet tett legújabb lemezére. Persze, helyén van a dobszétverés, gitártépés, illetve minden testüreget megrezegtető hörgés, de a dalokat olyan szokatlan elemekkel fűszerezték, ami simán a „nyomasztó” kategóriába nyomja műszereink mutatóját.
Az album első pár darabja menetrendszerűen szállítja a pusztítást: szuper disszonáns szeletelés, tempós dobtémák, kaotikus üvöltések, talajt felszántó hörgések, megpörgetett duplázók. A dalok szinte levegővétel nélkül követik egymást, igazi energiabombaként csapódnak be hallójáratainkban, és arra késztetnek, hogy akármennyire is karmolják dobhártyánkat a disszonanciák, mégis egyre feljebb és feljebb csavarjuk a hangerőt. De akárcsak a vihar előtti csendben, már itt is érezni lehet, hogy valami nem lesz kerek.
Már az albumnyitó Superficialibi-ben is meg-megjelennek random, a darabba egyáltalán nem illő zongoratémák, mintha csak egy post-rock album nyesedékeit véletlenül hozzácsapták volna ehhez a lemezhez a keverőpulton. Tovább nyomasztanak a fura, hamiskásnak ható, a System Of A Down 36 című darabjának intróját idéző, elnyújtott gitárfutamok - ez egy visszatérő téma a lemezen. Aztán a Displeasure In Pleasure után el is gurul az a régóta furán forgó fogaskerék.
Az Eulogic első hallásra tovább viszi a jól bevált hörgős-morgós vonalat nagyjából a másfeledik percig, amikor is a dal egy nyomasztó, monoton, gépi zörejbe torkollik, mintha egy véglegesen meghibásodó gép utolsó, végzetes ámokfutása indulna meg. Innentől kezdve teljes az összeomlás: a gitárok külön életet élnek, beszűrődik valami dallam egy zongora mélyebb tartományából, a vokál pedig perceken át tartó, koncepció nélküli fájdalmas üvöltéssé fajul. Ha nem látnám magam előtt a lejátszó lassan vánszorgó kék sávját, azt hinném, ez a darab sosem ér véget: semmi támaszpont, semmi kapaszkodó, semmi katarzis nincs benne, mégis magával ragadó, és, a maga perverz módján, élvezetes.
Nem kapunk aztán feloldozást az ezt követő Our Cruelty To Reality - Evokism IV-ben sem. Itt már az üvöltések sem kötnek minket a metalhoz. Zörejek, valami hideg lüktetés a háttérben, régi filmet idéző zongorás melódia: ez a darab bőven kimeríti a „nem konvencionális” jelző fogalmát. Talán kicsit sok is egymás után a két atmoszferikus darab, főleg, hogy - szintén a szokványostól eltérő módon - ezek az album leghosszabb dalai.
Kényelmetlen vagy sem egymás után a két terjedelmesebb elborult darab, kérdésen felül áll, hogy a Feed Them Death számára egyáltalán nem szempont a hallgató komfortérzete. A klasszikus belezős-szupertempós darálás helyett a banda egészen más módszerrel borzolja a kedélyeket. Ebben a műfajban nem szokatlan az egymáshoz nem szervesen illő zenei betétek váltogatása, de a brit csapat a legváratlanabb módokon és időpontokban teszi ezt, ezáltal a „Negative” hallgatása közben egy percre sem kényelmesedhetünk bele a megszokott hangzásokba. A félórányi módszeres brutalitásra az albumzáró és fenomenális The Idiotic Yearning For More (Barbarism Of Perfection) teszi fel a kényelmetlen koronát; tudod, hogy egy metalbanda jól csinál valamit, hogyha egy teljes albumnyi vérhányás után egy jól elhelyezett tiszta énekkel tudják felborzolni a szőrt a hátadon.
A Feed Them Death bemutatkozásában „anti-pozitív gondolkodóknak” ajánlja zenéjét: a „Negative” energiájában tökéletesen megfelel a death rajongók elvárásainak, de váratlan megoldásaival és atmoszférájával simán megállja a helyét egy avantgárd metalos albumgyűjteményében is.
9/10
