Rozsdagyár

BLOODBOUND - Creatures Of The Dark Realm (2021)

2021. június 01. - Chloroform Girl

bd_cotdr_c_3000x3000.jpg

Power metalosok, figyelem: új lemezt adott ki a Bloodbound! Na jó, ennél azért bővebben fogunk értekezni az AFM Records gondozásában megjelenő „Creatures Of The Dark Realm” korongról. Hiszen talán nem mindenki ismeri a Bloodboundot, aki szereti a power metalt. De egy biztos: aki szereti a Bloodboundot, az ismeri a power metalt.

Ugyanis a kilencedig nagylemezét kiadó svéd banda minden, amit a power metalban szeretünk (vagy nem szeretünk), gyakorlatilag a stílus „állatorvosi lova” - értsük jól! Évtizedes rutinnal szállítják az epikus dallamokat, gitárszólókat és fantasy-témákat, és új lemezükkel sem okoznak csalódást: száguldó melódiák, mondabeli teremtmények, dübörgő dobok, sikító gitárok és énekesek várják a hallgatót, aki beleveti magát a „Creatures Of The Dark Realm” dalaiba.

Mindig nagyra becsülöm, amikor egy együttes képes editálni a saját alkotását, és nem rak fel kényszeresen minden próbatermi szösszenetet, térfogatnövelővel és szóismétléssel felturbózott B-kategóriás dalt, mely valaha kipattant a fejükből, a lemezre. A Bloodbound is megérdemli a dicséretet; a negyvenöt perces album összeállítása nagyon kerek, nincsenek benne töltelékdarabok, nem fárad el, nem ül le, sőt, még egy ballada sem került fel a programba, a banda töretlen lelkesedéssel és energiával zúzza végig a teljes albumot. És mennyivel jobb egy gyors, de dinamikus album, mely után még többre vágyunk, mint egy nyögvenyelős, atmoszferikus meg instrumentális betétekkel tarkított korong, ahol a falat kaparva várjuk, hogy végre lecsengjen az utolsó akkord is.

„Vannak olyan dalaink, melyek nem kerültek fel az albumra, mert azt szerettük volna, ha van pár darab, amely igazán kiemelkedik, mely olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek érdekessé és frissé teszik. Viszont mivel a metal egy specifikus műfajában alkotunk, nem találhatunk fel egy teljesen úgy stílust, és keresztelhetjük el Bloodboundnak. Nem könnyű elkerülni az önismétlést, de úgy gondolom, az új albumon sikerült” – nyilatkozta a billentyűs-dalszerző Fredrik Bergh, és nem tudnék vele jobban egyetérteni. Nos, majdnem.

Ugyanis a power metal műfaján belül szerintem lehetetlen anélkül újat mutatni, hogy ki ne törnénk a műfajból. De nincsen ezzel gond - mint ahogy nem kérjük számon a lélektani drámát, a társadalmi problémák boncolgatását vagy a hátborzongatóan hiteles színészi játékot és azonosulható karaktereket a Halálos iramban sorozaton, úgy ne várjuk el a power metaltól sem azt, hogy 2021-ben bármivel meglepjen minket. Úgyhogy dőljünk hátra, tegyük be a lejátszóba a „Creatures Of The Dark Realmot", és vegyük elő a power metal bingót.

Erős tenorok, mitológiai témák, gazdag hangzás, uniszónóban énekelt csordavokál, unásig ismételt, de nagyon dallamos refrén, moduláció, tenoros sikítás, vibrato, bőrgatya, duplázó - bingó! De a power metalban nem az a legszebb, hogy zeneileg ennyire kiszámítható - hanem az, hogy szövegileg is! Ha valaki elém tolt volna egy papírt az első dal meghallgatása után, hogy listázzak ki legalább tíz főnevet, mely biztosan elő fog fordulni a lemezen, ez valószínűleg nagyjából kilencven százalékos találati aránnyal sikerült volna - ha nem többel. Harcosok, lángok, sötét teremtmények és vízköpők (utóbbit sosem értettem): az ember szinte egy Dungeons And Dragons játékban érzi magát az albumot hallgatva.

Nincsenek kikacsintások, nincs kísérletezés: az album a power metal jól kitaposott útját járja. A gitár-dob-bőgő szentháromságon kívül csak olyan hangszerek kapnak lehetőséget, melyek már bizonyítottak ezen a terepen: billentyű, vonósok, és az elmaradhatatlan huhogós szinti. Ha az ember azt hinné egy pillanatra, hogy valami szokatlan történik, az album másodperceken belül helyre rántja: az Ever Burning Flame folkos hangzása is csak az intró erejéig marad meg, de utána vissza is térünk a sárkányterelgetéshez. Próbáltam még kilistázni váratlanabb hangzású dalokat, de rá kellett jönnöm, hogy az album feldolgozása közben készített vázlatomban minden egyes „erre nem számítottam” megjegyzés valójában irónia volt; úgy tűnik, szarkasztikusra ittam magam zenehallgatás közben.

A „Creatures Of The Dark Realm” úgy meg van pakolva a műfaj kliséivel, mint a bőrönd, melyet otthon még be tudtál csukni, de a nyaralás után valahogy képtelen vagy lezárni a tetejét, pedig már a rántott húsos zsemlét is kietted belőle. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. A stimuláció folyamatos, a tempó szigorú, a dallamtapadás garantált. Ezt a műfajt hangszer- és énektudás nélkül nem érdemes erőltetni, viszont a Bloodboundot ez a vád nem érheti, egytől egyig mesterei annak, amit csinálnak. A tapasztalat és a műfaj szeretete az album minden taktusáról érződik, és ha az ember nem bánja, hogy csicsás páncélt kell öltenie, és fel kell kapnia egy pallost, az együttes egy felejthetetlen fantáziabéli utazásra viszi el.

8/10

bd_cotdr_p04.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3916578440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása