Újra szól a HM-2. Bár amióta annak idején Uffe Cederlungék ráléptek a svéd láncfűrészes death metal stílust meghatározó torzítópedálra, azóta egyfolytában reszel, globálisan, megállíthatatlanul. A HM-2-es hangzás olyannyira egybeolvadt a death metallal, hogy más műfajoknál nem is nagyon észlelni a jellegzetes megszólalását.
A HM-2 olyan, mint a már sok évtizede menő farmernadrág: valószínűleg sosem megy ki a divatból. Van viszont egy nem éppen pozitív aspektusa is a dolognak, amely nem vet túl jó fényt a jelenségre: akik ezt a torzítópedált részesítik előnyben, azok majdnem mindegyike az Entombedet utánozza vagy legalábbis nüansznyi különbségekkel prezentálja a stílusalapítók által kiötlött fogásokat.
A 2006-ban megalakult svéd Deamonicus utoljára kilenc éve adott ki komplett stúdiólemezt. A hosszabb kihagyások általában jót szoktak tenni, egyrészt mert a zenészeknek van ideje rendesen kidolgozni a dalokat, másrészt pedig sokkal nagyobbat tud robbanni egy olyan album, melyre már régóta áhítozik a rajongótábor, mint egy évenkénti, rutinból elővezetett, kötelező jellegű lemezmegjelenés.
Nem lenne igazságos, ha szimplán az Entombed-párhuzam miatt lehúznám a bandát, főleg azért nem, mert nagyon erős dalokat pakoltak fel a legújabb korongjukra, arról nem is beszélve, hogy a Demonical és a Stass is megkapta tőlem a kilenc pontot, pedig az egyéniség szobrát sem éppen róluk mintázták.
Szóval a Black Lion Records gondozásában augusztus 20-án érkező harmadik Daemonicus-nagylemez, az "Eschaton" egy bivalyerős, karakteres nótákkal felálló anyag, mely ékes bizonyítéka annak, hogy vannak még ebben a műfajban kiaknázatlan lehetőségek, magyarul a HM-2-es versenyzők még korántsem sütötték el az összes töltényüket.
Múltkor a Stass fektetett két vállra (ők leginkább a dallam-orientált jelleg miatt), most pedig a Daemonicus csalt széles mosolyt az arcomra. A To Poison Everything nyitja a lemezt: semmi extra, mondhatni, a régi, bevált recept szerint összeállított dal, de vérprofin elővezetve. A Reform Or Die nagyívű, melodikus gitártémákkal van megfűszerezve, a The Double Edge Sword jól átgondolt szerkezeti felépítéssel operáló darab, a Heretic Trails kezdő taktusai közben pedig egyből megjelentek a lelki szemeim előtt a zenekari tagok, ahogy a próbán vagy éppen koncerten egyszerre pörgetik a hajukat erre a vadállat, sodró riffelésre.
A kíméletlenül aprító The Grand Inquisitor című dalt a Dismember zenekar szelleme lengi körül, a Sacred And Secular egy kimértebb, döngölős tétel, a You Know My Name ismét gyorsít a tempón és csak akkor vesznek vissza egy kissé a gyilokból, amikor felcsendül benne egy finom, melodikus betét. A Fate Sealed By Faith annak ellenére, hogy semmivel sem rosszabb, mint az előző tételek bármelyike, így a korong vége felé közeledve már nem lő olyan messzire. A gyönyörű akusztikus, akkordbontogatós Termination viszont egy kiváló zárás, ennél tökéletesebb levezetést el sem tudnék képzelni.
Jó kis lemezt készül megjelentetni a svéd vonal egyik jeles képviselője, úgy érzem, nem fognak csalódni benne a stílus rajongói. Augusztus 20-án tehát nem csak az államalapítást ünnepelhetjük, hanem a szent HM-2-es pedált is.
9/10
