Érdekes, hogy miközben (főleg Európában) a szimfonikus extrém metal az egyik legnépszerűbb alstílus, idehaza valahogy ez a vonal nem igazán képviseltette magát ezidáig. Erre a hiányra érezhetett rá Tari Szabolcs énekes-gitáros-dalszerző, aki korábban a budapesti progresszív metal csapat, a Miserium oszlopos tagja volt. From The Sky néven 2020-ban hozta létre szólóprojektjét, mely aztán komplett zenekarrá érett és szeptember 1-én a H-Music kiadó gondozásában meg is jelenik "Rex" címmel debütalbumuk.
A lemezpromót már hetek óta hallgatom és sikerült is alaposan megismerkednünk egymással: mostanra már minden egyes dal különvált, önálló karaktert nyert a fejemben, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ilyen veretes, kidolgozott és magas szintű, szinte klasszicista megközelítésű metalanyag régen nem jelent meg nálunk.
Az album minden hangjában érződik az, hogy óriási odafigyeléssel és szeretettel készült. Zeneileg rendkívül széles palettán mozognak a szerzemények: a szimfonikus death metal (Fleshgod Apocalypse), a szimfonikus feketefém (Dimmu Borgir), illetve a skandináv progresszív-extrém vonal hatása érződik a legjobban, de néha kifejezetten slágeres, megadallamos dolgok is bekúsztak a nótákba, értelemszerűen a refrének terén.
Tari Szabolcs tiszta éneke érzelmes, kifejező: néha engem ICS Vortex és Vintersorg pengeéles magasaira is emlékeztetett, sőt, a dallamfordulatok is a norvégokat hozták be a képbe (lásd például a nyitó Libera Me tételt). A kellő dramaturgiai helyeken előjön persze a hörgés, mely extra súlyt is ad az adott dalnak.
Tíz nóta sorakozik a lemezen, melyek egy híján mindegyike magyar nyelvű: a kivétel a Lacrimosa (Tears Fall Down) című ballada, melyben angol dalszöveg szerepel. Ez a szerzemény nemcsak e tekintetben lóg ki az anyagról: számomra túlságosan pátoszos és melodramatikus, az emóciók szinte kicsorogtak a hangfalakból, amin a zongoraszőnyeg, a síró hegedűk és a végén kötelező jelleggel megérkező kórusok sem segítettek.
A már említett Libera Me mellett a lemez egyértelműen és toronymagasan legjobb tétele a Vulcanus: itt olyan egységbe kerül a szöveg és a zene, hogy öröm hallgatni. A dal az emberiség és világának pusztulásáról szól és a csodálatosan eltalált refrénben epikus módon mutatja be a zenekar mindezt. De a verze alatt végigfutó progresszív riffnek is állat sodrása van.
Szintén kiemelkedő még a Libra, mely ismét egy ballada, azonban ez modernebb, szinte poposabb megközelítésű és sokkal visszafogottabb eszközökkel dolgozik, mint fentebb említett társa. Elgondolkodtató a szövege is, egy párkapcsolat végéről szól, mintegy retrospektív módon, már a szakítás után, kellő távolságból visszatekintve arra.
Apropó dalszövegek: Tari Szabolcs a promóanyagban szól arról, hogy az egész album témája egy rendkívül mély személyes (vélhetően szerelmi) kapcsolatának megszakadása és ez szinte minden dalban visszatükröződik. A From The Sky mintha össze szeretné kapcsolni ennek a viszonynak a végét és az emberiség, mint egész bukását és sok esetben ez túlságosan személyessé és (néha bizony) giccsessé is válik. Kár ezért.
A megszólalás, a hangszerelés, no meg a gitármunka szenzációs. A szólók érezhetően a neoklasszikus hagyományokat követik, szóval itt ne várjon senki extrém tekeréseket. Az egész korongot áthatja az a törekvés, hogy dallamos, megjegyezhető, együtténekelhető dalok szerepeljenek itt és ez tökéletesen sikerült is.
Szóval remek bemutatkozás lett a "Rex", nincs ezen mit cifrázni. A fentebb leírt megjegyzések miatt jár csak a pontlevonás, de ettől eltekintve bivalyerős lett az anyag, ráadásul külön öröm az is, hogy a hazánkban elég fájó módon hanyagolt stílust célozta meg a From The Sky. A szimfonikus, a progresszív, a black, no meg a death metal rajongói mindannyian megtalálhatják itt a számukra kedves megoldásokat: erősen ajánlott produkció!
9/10
