Még július közepén jelent meg a budapesti Torn From Earth debütalbuma "Self" címmel, azonban korántsem egy frissen vagy éppen egy-két évvel ezelőtt alakult bandáról van szó. A sludge metalban utazó formáció (Hatalyák Viktor: gitár/ének, Binder Gáspár: dob, Sultz Ödön: basszusgitár/ének) még 2005-ben jött létre és mind ez idáig három EP-t hozott ki, illetve egy megosztott kiadványt 2019-ben a mexikói Fumata nevű bandával.

A jelenlegi trió pontosan tíz éve van együtt, az egyedüli őstag Hatalyák Viktor, de ez az összeszokottság átkozottul ki is hallatszik a bő harmincperces anyagból. A stílus tulajdonképpen klasszikus mocsárízű, legfeljebb középtempós, de leginkább málházósan előgördülő, ólomsúlyú sludge metal, melyben a dallamok leginkább csak extraként kerülnek elő.

Azonban a tufa riffelés közben elő-előbukkannak a post-metal fordulatai is (lásd például a Float című tétel pulzálását, ám tulajdonképpen a korong második fele teljes egészében ide sorolható), de a hardcore-os üvöltözés gyakorlatilag elpusztítja az összes melodikusságot, azaz marad a kilátástalan, szikár döngölés.

A zenekar három-négyévenkénti aktivitásából és lemezkiadási mintájából, no meg a totálisan elborult, extrém stílusválasztásból is világosan látszik, hogy ez bizony szerelemprojekt a javából: a szerzői kiadás is ezt támasztja alá, hiszen valóban ez a leglogikusabb a jelenlegi zeneipari körülmények között. Az angol nyelvű dalszövegek is valami elképesztően kilátástalan, lelohasztó világot festenek elénk és habár hasonló vonalon sok csapat mozog elsősorban az angolszász világban, valóban nem sok értelme lett volna plusz erőforrásokat pazarolni egy nagyobb kiadón keresztül történő megjelenésre. 

Ne legyenek kétségeink: a "Self" simán odaférne mondjuk a Relapse Records anyagai közé, mert színvonalban semmivel sem marad el a külföldi versenytársak produkciójától. Remekül dörren meg a lemez: Sohajda Péter az egerszalóki Standing Waves Stúdióban valóban kiváló munkát végzett (ő felelt a felvételért, a keverésért és a maszterelésért is), a gitárok remekül reszelnek, az ének is rendesen előre van hozva, nem tűnik el egy garázspince alagsorában, kiegyensúlyozott és dinamikus az egész megszólalás.

Hat tétel szerepel mindösszesen a lemezen, azaz jó öt-hatperces dalmonstrumok alapozzák meg a hangulatot. A Kings és a Morph igazi sludge szörnyetegek, embertelenül húznak, az utóbbi pedig egyben a korong leggyorsabb darabja is. A Float már post-metal hangulatokat is tartalmaz, de a kíméletlen vokál miatt egy lélegzetvételnyi pihenésre sem marad ideje a hallgatónak.

A negyedik nóta, a Wave lassan, szinte balladisztikusan, akkordbontogatásokkal kezdődik, de aztán itt is megérkezik a zúzás: ez a szerzemény tulajdonképpen bármelyik post-black csapat repertoárjába beférhetne, mert itt a dallamok és az érzelmi töltet uralják az atmoszférát, ráadásul a a fejmagas üvöltözés is efelé húz.  

A Heirs a rendkívül fogós riffelése, tempója miatt talán az album leginkább befogadhatóbb tétele, már ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk a Torn From Earth esetében (bár a dal második felében itt is megérkezik a doomos elborulás, szóval semmilyen hallgatóbarát megközelítésre ne gondoljunk). A záró Lorem szinte elégikus hangulatban zárja az anyagot és itt végre bekúszik az a fajta progresszivitás, melyet én egy kissé hiányoltam a lemez első felében. Gyönyörű, felemelő gitárdallamok lebegtetik a hangulatot, de a budapesti brigád a végére sem tagadja meg önmagát és énekfronton talán a legnyugtalanítóbb teljesítménnyel zárul a korong.

Érzésem szerint jó lett volna egy öt-hatperces, líraibb tétellel oldani a lemez atmoszféráját középtájon, így egyrészt a "Self" játékideje közelebb kerülhetett volna a standard negyven perc körüli albumhosszhoz, másrészt jobban is üthettek volna így a durvább részek az ellenpontozás révén. 

De úgy sejtem, hogy a Torn From Earth gárdájától ez merőben stílusidegen lépés lenne: az egész korong esztétikájából süt a kompromisszummentesség és ez így is van jól. Fogalmam sincs, hogy hány embert érhet el vagy érdekelhet ma, 2021-ben hazánkban ez a fajta muzsika, de a csapat vajmi kevéssé törheti ezen a fejét: ők saját ízlésük és elképzeléseik szerint elkészítettek egy, a stílusában világszínvonalú anyagot és ennél többet sem ők, sem mi nem kívánhatunk magunknak.

8,5/10