A Bloodphemy 2000-ben jött létre a hollandiai Amersfoortban. 2002-ben kiadták "Section 8" című debütálásukat. Nem sokkal később feloszlottak, hogy aztán 2015-ben újraéledjenek. Azóta megjelent két lemezük is, a "Bloodline" 2017-ben és az "In Cold Blood" 2019-ben.
A banda zenéje ízig-vérig death metal és egy centit nem tágít erről az útról. Olyan bandák voltak hatással rájuk (és melyeknek követik a zenei csapásait), mint a Hate Eternal, Nile, Suffocation. A jelenlegi tagságot Olivier van der Kruijf (ének), Bart van Wallenberg és Arjan van Dune (gitárok), Robin Zwiep (basszus) és Edwin Nederkoorn (dobok) alkotják (csak a dobos maradt a kezdeti felállásból). A friss anyaguk a "Blood Sacrifice' már a negyedik korongja a kvintettnek.
Az albumot találóan egy átfogó koncepció vezeti: az 1800-as években az Egyesült Államok vidéki részén egy pap vezeti egy kis falu gyülekezetét. Megszállottja a körülötte élő emberek bűneinek. Meg van győződve arról, hogy Isten közvetlenül szól hozzá, látomásokban jelenik meg előtte a mennyország pusztulása és a pokol erőinek győzelme, ha hagyja a bűnöket tovább folytatódni. Ennek tudatában úgy dönt, hogy saját családja megölésével vet véget a bűnöknek. Végül egy elmegyógyintézetben végzi, ahol csak bűnösök veszik körül, és teljesen megőrül.
A korong tizenegy dalt rejt negyven percben. A kezdő másfél perces Last Cry For Humanity intro remekül megadja a hangulatot a kompozícióhoz. Ezt követően a House Of Souls című tétellel bele is csapnak a közepébe. Súlyos és kíméletlen, horzsolnak és döngölnek a riffek annak rendje és módja szerint. Nincs értelme egyenként végigmenni a dalokon, mindegyik ezt nyújtja. Rettentő masszív az egész és olyan, mint egy hatalmas sziklatömb, melynek mindegy, melyik oldaláról akarsz hozzáférni, mindenhonnét nehéz, zúzós, éles.
Szépen megpakolt, izmos nóták sorakoznak a lemezen és ugyanazt a nívót is hozzák. Akadnak gyorsabb, tekerős részek is, de inkább a középtempó dominál. Nincs csúcspont és nincs mélység, ebből kifolyólag az anyag egy nagy masszává válik és a dalok is egybefolynak, de kétségkívül így is magas szintű a muzsika. Kisebb üde színfolt változatosság terén, hogy az énekes nem csak a monoton mély hörgést hozza, hanem olykor kiabál, üvölt, szaval.
Konceptalbum okán szeretem, ha van átfogó téma a dalok között és nem csak önmagukban kell megállniuk a helyüket, ha ráadásul még ez is teljesül, az külön dicséret. Meg aztán mégis jobb egyben hallgatni a szerzeményeket, mint külön, ettől lesz igazán lelke a dolognak és nem csak egymás utáni véletlen számok gyűjteményét hallgatjuk. Ez a kis plusz még lehengerlővé tette az albumot, egybeolvadva mázsás súlyként telepszik ránk.
Összességében a rajongóknak nem fog csalódást okozni a lemez és annak ellenére, hogy bőven van hibája (monotonitás, önismétlés, összefolyás), remekül tudja palástolni az erősségeivel. Végig árad az erő a dalokból, erős anyag lett. A megszólalás igazán ütős, a korong úgy szól, ahogy az egy death metal lemeznek szólnia kell. Stúdiós fronton remek munkát végeztek. A borítói is igazán impozáns. A "Blood Sacrifice" szeptember 3-án jelent meg az Emanzipation Productions gondozásában. Az anyag több platformon is napvilágot látott: digitális, CD és vinyl formában.
8/10
