A Portland városában működő amerikai Sea Sleeper 2007-ben alakult meg, először Southgate, majd Crackling Dawn néven működött, míg végül 2019-ben állapodtak meg jelenlegi elnevezésüknél. Mára a kezdeti ötösfogat trióra fogyatkozott: Nick Kessler basszusgitáros-énekes, illetve a Cooley-testvérpár, Shane (dob) és Jess (gitár-ének) alkotja a formációt, melynek "Nostophobia" című debütalbuma még idén februárban jelent meg, de a Metal Assault Records november elején vinyl formátumban is kiadja a lemezt.

Philip K. Dick amerikai sci-fi író osztotta meg olvasóival valamelyik önéletrajzi írásában, hogy életének egyik szakaszában olyan szegény volt, hogy a helyi kisállat-kereskedésben kutyák számára lóhúsból készített állateledelt vásárolt rendszeresen, mert az harmadannyiba került, mint a disznóhús. Egy nap aztán az eladó ránézett és nem is kérdezte, hanem megállapította, hogy "ezt saját magának veszi ételként, ugye?" Az író élete egyik legkényelmetlenebb és legkellemetlenebb élményeként jellemezte a fentieket.

A lényeg az volt, hogy a táp nem emberi fogyasztásra készült, de meg lehetett enni és nem is betegedett meg tőle Dick. Nem volt jó, de csak ennyit engedhetett meg magának és ez kellett a fizikai túléléséhez. Nos, nem akarom a Sea Sleeper zenekart megsérteni, de a bemutatkozó lemezük rendkívül hasonló érzéseket keltett bennem.

Meggyőződésem, hogy a "Nostophobia" nem igazán emberi fogyasztásra készült, legalábbis nem a ma embere számára: a nyolctételes, szűk háromnegyed órás anyag a szónikus pusztítás, káosz és zeneietlenség olyan csimborasszója, hogy nagyon régen hallottam ilyet, pedig nem áll távol tőlem az extrém metal, sőt.

A csapat saját stílusát progresszív post-death metalként definiálja: érdekes módon ez a meghatározás meg is állja a helyét, ugyanis a zene gyökereiben egyértelműen death metal, csak éppen mintha Azathoth, a tízmilliárd fényévnyire lévő galaxis szupermasszív fekete lyukában élő agyatlan káoszisten játszaná azt. 

Képzeljünk el egy olyan dalt, melyben három-négy másodpercenként változnak meg a teljesen dallamtalan, kaotikus riffek és csak kavarog-kavarog ez az egész massza, a felismerhetőség, a memorizálhatóság legcsekélyebb esélye nélkül. Tulajdonképpen olyan az egész, mintha egy megszakítatlan háromnegyed órás kompozíciót hallgatnánk. Ráadásul a csépelések, blastbeatek, gitársikálások olyan szinten gépiesek, csikorgóak, hogy az avatatlan fülű hallgatók számára garantált a többórás kínzó migrén.

Ráadásul a kettős ének hallatán olyan röhögőgörcs tört rám, hogy majdnem félrenyeltem a közben elfogyasztott ebédemet. Képzeljünk el egy rendkívül dühös hörcsögöt, amint megállás nélkül, torkaszakadtából és felháborodottan üvölt ki a ketrecéből gazdája felé: pontosan ezt az érzést hozza a grindcore-os / goregrindos vokál.

E mellé érkeznek a - gondolom - atmoszferikusnak vagy elgondolkodtatónak szánt tiszta, többszólamú éneksávok, de ezek meg vagy szándékosan disszonánsak vagy egész egyszerűen bődületesen hamis az egész, mert olyan rettenetes módon fals minden, olyannyira nincs összhangban a kórus a gitárokkal, hogy én már a könnyeimet törölgettem kínomban. Talán emlékszünk még Matt Mulholland új-zélandi komikus internetes mémmé vált furulyás Titanic főcímdal-feldolgozására: hasonló élmény a Sea Sleeper vokális teljesítményének végighallgatása.  

Ez az egész koncepció azért is meglepő, mert a korong közepén található kilencperces Mountain Carver című szerzemény megmutatja, hogy ha az amerikaiak akarnának, akkor tudnának zenélni is: itt a Mastodon progresszív dolgait idéző megoldások és melódiák sorakoznak és az egész dal (habár ez is tele van röhejesen és kifinomultan fals énekkel) úgy lóg ki innen, hogy erősen elgondolkodtam azon, vajon a Sea Sleeper nem minden idők egyik legnagyobb metaltrollja-e.

Sajnos én képtelen voltam komolyan venni ezt az anyagot: azt is tudom, hogy már senki és semmi sem adhatja vissza azt a pár órát az életemből, melyet a "Nostophobia" koronggal történő ismerkedéssel töltöttem, de ez van, így jártam. A világ legfeleslegesebb dolgainak versenyében pedig a lemez vinylen történő újrakiadása elég nagy eséllyel indulhat. 

4/10