Egy zenekar nevének kiválasztása fontos szempont. Sokan gondolják, hogy egy jó, hangzatos névvel, könnyebben megmaradnak a köztudatban. Ennél talán fontosabb, ha jelent is valamit, közvetít egy üzenetet, melyet a banda képvisel. Vagy mind ezekhez semmi köze, esetleg egy vicc egy jól sikerült zenekari tivornyázás közben, ki mire esküszik.
A finn Olio Tähtien Takana zenekar neve mindenesetre furcsán cseng, ízlelgetni kell. Mindez lehet persze azért, mert nem beszélek finnül, de lefordítva annyit tesz, hogy A Csillagok mögötti lény. Ezek után már könnyebben el tudom helyezni a produkciót, a név rányomja bélyegét a zenére.
Az egész zenekar lényegében a multihangszeres zenész, v-Khaoz egyik szólóprojektje. Ugyanis az úriembernek jelenleg is több aktív bandája van (Grieve, Druadan Forest, Vargrav), melyek többségében ő maga kezel minden hangszert. Így az aktuális formációt sem könnyű elhelyezni időben, hogy mikor is kezdődött, a különféle projektek tükrében. Ami biztos, hogy a 2017-es évben két kiadvánnyal is jelentkezett, a "Morphogenesis" és a "Neocosmos" korongokkal.
A projekt, csak úgy, ahogy v-Khaoz többi formációja, a black metal vizein evez és a csillagok mögötti lény szimfonikus, atmoszferikus víziója jelenik meg a dalokban. A friss anyag, a "Spectral Katharsis" a harmadik a sorban. Annyi változás történt az elődeihez, hogy itt már nem mindenesünk vállalta magára a frontember szerepét, hanem énekesi posztra betársult Hellwind Inferion (Desolate Shrine, Sargeist), aki remek munkát is végez, igazán változatos a vokálja.
A lemez tizenkét dalt sorakoztat fel, közel egyórás játékidővel, amiből jó negyedórát le lehetett volna faragni, hogy feszesebb legyen az összkép. Az album jól felépített, íve van, egy kozmikus utazás az éteren át. A dalok angol nyelvűek (kivéve: Veri Kirotussa Yossa), így azokban is könnyebb az elmélyülés, az ezotéria és a kozmológia témáját feszegetik.
A lemezt felvezető Enter The Maw Of Souls introval még mindig nem tudtam megbarátkozni. Nem passzol az album hangulatához, sokkal inkább indusztriális hatást kelt. A Towards The Dying Moon már beránt a dolgok közepébe, vagyis inkább visszaránt, egészen a ’90-es évek északi black metaljának világához. A korszak minden kliséjével, de elismerő nosztalgiával visszatekintve olyan zenekarokra, mint a Mayhem vagy az Immortal.
Ezután akadnak itt úgymond töltelék nóták, melyek sablonjaik ellenére szórakoztatóak, de valahogy még nem az igaziak. Néhány zenei művészkedés és kalandozás után kezd összeállni a recept, szépen közelítünk ahhoz a bizonyos katarzisig. A Journey Through The Most High és a The Labyrinth Of Sleepless Dead rendkívül erős darabok (kár, hogy sokat kell rájuk várni és a korábbi szerzemények nem ilyen ütősek), itt végre kiforrja magát a csapat.
A nyolcperces címadó, a Spectral Catharsis valóban az album csúcspontja és az elején az a sátáni kacaj valami zseniális. Egyszerűen minden hangszer a tökéletes dallamot játssza és végig hozza a szintet, igazán profi munka. A zárásként hagyott Ego Aeternum és az Into The Everlasting Shadow szintén bika erős nóták és utóbbi remek lezárása is az anyagnak. Ennek tükrében nem is tudom, mit csinált a zenekar a korong első felében.
Nos, igen, látszódik az ív és a fejlődés, mely végighalad a lemezen és hiába üt meg egy bizonyos minőséget így is, az elején akkor is lehetett volna finomítani, főleg, hogy a végét ennyire meghúzták. Talán v-Khaoz sok hasonszőrű projektje miatt, de az Olio Tähtien Takana még nem annyira kiforrott, karakán. De mondanivalója és kifejezési módja igazán erős. Tartalmas, izgalmas és van benne bőven potenciál.
A lemez remekül szól, minden hangszer a helyén, ezzel jó munkát végeztek. A borító kicsit túl fantasy-s lett a számomra, de ez már szőrszálhasogatás. A "Spectral Katharsis" október 29-én jelenik meg CD-n és limitált színes dupla LP-n az Avantgarde Music gondozásában.
7,5/10
