A Mhorai egy tavaly megalakult négytagú magyar deathcore csapat, melynek "Hegemony" címmel szeptember 26-án jelent meg bemutatkozó albuma. Érdekes módon ez a száraz, szikár, erősen death metalos hatásokat mutató, de az atmoszferikus részeket sem hanyagoló stílus nem igazán nyert itthon létjogosultságot: gyakorlatilag egy kezünkön meg tudjuk számolni az ilyen zenét játszó bandákat.  

Köteles Máté (gitár) és Floszmann Gergő (ének) alapította meg az együttest, hozzájuk csatlakozott a későbbiekben Gáspár Tamás (basszusgitár) és Magvasi Bence dobos. A zenekar idén nyáron kezdte meg a debütalbum felvezetését az előzetes nóták közzétételével, a teljes lemezanyag pedig mindösszesen tizenegy tételt tartalmaz szűk háromnegyed órában.

Az utolsó nóta a Pantera I'm Broken című klasszikusának feldolgozása: rendben van ez is, érdekes hallgatni, hogyan dolgozta át a brigád deathcore-standarddá a jól ismert számot, de érdemben nem igazán ad hozzá a korong hangulatához, illetve az egész anyag kiforrottságának és kifejezetten magas színvonalának ismeretében erre nem is volt igazán semmilyen szükség.

Floszmann Gergő vokálja engem Forczek Ádámnak, a Needless és a Damnation frontemberének a hangjára emlékeztetett kísértetiesen: ez a mély, öblös, telt és kifejezetten agresszív ének azonnal ütött, ráadásul jól ellenpontozza a daráló gitárriffek felett-mellett folyamatosan bekúszó atmoszferikus harmóniákat.

A Gathering című instrumentális intrót követően sorra érkeznek a négy perc körüli számok: a Mhorai nem húz túl semmit, hallhatóan a rövid, kompakt, velős nótákra hegyezték ki az egész lemezt és ez tökéletesen sikerült is nekik. Egy másodpercre sem fullad önismétlésbe és így unalomba a "Hegemony", ráadásul a korong atom módra szól: maga a zenekar vette fel a házi stúdiójában az egész albumot, a keverésért pedig a No Silence felelt. 

A lemez tulajdonképpen egységes koncepcióra épül. az erdőben élő szürke farkasok és az őket vezető mitikus kísértet vagy szellem (Kalamona) története elevenedik meg, habár a sztorit nem sikerült teljesen megfejtenem. A zene pedig a főleg középtempós dalokra, a súlyra, a tördelt, poliritmikus riffekre, ultrabrutál breakdown-okra és a dallamos death metalból átcsempészett melódiákra épül, azonban az egész atmoszféra kifejezetten sötét, szóval itt ne várjunk semmiféle zenei feloldást.

Sokadig hallgatás után négy tétel emelkedik ki az egységesen magas színvonalból: a groove-os Kalamona, a remek melo-death hangulatot hozó Chert, melyben Gaál Krisztián, a Nygmalion énekese vendégszerepel, a mániákus, djentes riffekkel operáló Darkened Sun (akinél itt nem indul be a headbang, az kérem el van tévedve), illetve a hihetetlenül hangulatos és eltalált refrénnel bíró melo-death Plain River.

A többi nóta is nagyon rendben van: szinte túlvilági, keleti dallamok vezetik a Dive című számot, az Unveiled pedig remek és elvarázsolt, ambientes középrésszel rendelkezik, mely kiválóan oldja a folyamatos darálást. Nagyon egységes hangulatú és színvonalú az egész lemez, talán egy kicsit túlságosan is, mert azért a ki nem emelt szerzemények egy kissé egybefolynak az album végére. 

Egészen kimagasló minőségű bemutatkozás lett tehát a Mhorai produkciója: a későbbiekben lesz elég tér és idő egyéb eszközök és hatások beemelésére, illetve nagyobb súlyt helyezni a változatosságra, de ez itt és most kiváló. Én több olyan szólót is szívesen hallgattam volna például, mint ami az Ageless című dalban szerepel: bőven elférnének ezek tulajdonképpen az összes tételben. Ezektől a nüansznyi megjegyzésektől eltekintve a "Hegemony" remekül sikerült: érdemes figyelni rájuk, én mindez bizonnyal ezt fogom tenni.

9/10