A termékeny slam death metal alakulat Pathology szinte évente jelentkezik új kiadvánnyal. A tizenöt év alatt a tizenegy lemez már magában hatalmas munka, ráadásul a csapat tagsága is folyamatosan cserélődött. A zenei világuk viszont mit sem változott: rendre szállítják a gore-elemekkel átszőtt brutális halálfémet.
Az amerikai Pathology 2006 óta mozgolódik a színtéren. Sok tagcserén átesett a zenekar, a dobos Dave Astor mellől már mindenki lekopott, nem is egyszer. A jelenlegi tagságot az ütősön kívül Daniel Richardson (gitár), Ricky Jackson (basszus) és Obie Flett (ének) alkotják.
A friss korong a "The Everlasting Plague" egy korábbi album, a 2012-es "The Time Of Great Purification" egyik dalának a címe. Úgy gondolta a zenekar, hogy ez a név illik legjobban a lemezhez, mivel egy olyan globális járvány közepén írták, amelynek úgy tűnik, sosem lesz vége, de az emberi állapot általános bajaira is vonatkozik. A szövegek témái közé tartoznak többek között a halálos rituálék, előre megfontolt gyilkosságok, kínzások és függőségek.
A "The Everlasting Plague" tizenkét nótát vonultat fel kicsit több mint negyven percben. Ez az intenzív, gyomorforgató közeg eléggé le tudja terhelni a hallgatót, kicsit soknak is érzem a játékidőt. A zenekar roppant technikás és ez a termékenység, melyben dolgoznak, nem is megy teljesen a minőség rovására, de mégis bele tudnak esni az effajta zenét játszó zenekarok népbetegségébe.
A Pound Of Flesh hangulatos nyitánnyal indít, majd egy kis Animals As Leaderes átkötő után benne is találjuk magunkat a mészárlás kellős közepében. Szépen lefekteti az alapokat, kiválóan ötvözi a technikás és a brutális death metal elemeit. Erős nóta. A hasonszőrű Perpetual Torment továbbviszi elődje agresszióját és kapjuk tovább az arcunkba a kíméletlen riffeket és darabolásokat.
Az Engaged In Homicide őrült gitártémái nagyszerűek. Nagyon üdítőek és nagyon hatásosak. A lemez remekül bekezd, de már a Procession Of Magled Humans hallgatása közben érezhetően fogy a puskapor. A mészárlás, a kíméletlen darálás egy idő után kicsorbítja az egész zene élét.
Az anyag a közepére megfeneklik. A lemez egyhangúvá válik és a dalok is kezdenek összemosódni és valahol ez lehet az extrém metalt játszó bandák halálos ítélete, a fránya középrész. A dalszerzők ebben a szűk műfajban folyamatosan küzdenek a hallgató fáradtságának érzésével, és csak keveseknek sikerül olyan változatossággal beleavatkozniuk az áramlásba, hogy a számok ne keveredjenek össze egyetlen nagy masszává, hanem különálló tételekként fenntartsák a figyelmet és az érdeklődést.
Mire már lemondtam volna a csapatról, az As The Entrails Wither és a Dirge For The Infected megváltókét robban be a hallójáratokba. Friss vért pumpál a lemezbe és újra azt érezzük, hogy sodor minket az ár és nem azt, hogy elfolyik mellettünk. Ezek a nóták azért visszahozták a kezdeti erős nívót. A lemez zárása, a Death Ritual Deciphered és az intrumentális Decomposition of Millions is rendben van.
A zenei szekció mindent megtesz, hogy változatos és kreatív legyen az eredmény, sajnos üresjárat, önismétlés így is becsúszik. A leggyengébb láncszem a gépezetben mindenképp az énekes egyhangú és monoton mély hörgése: a zene sokkal változatosabb hangszínű és hangterjedelmű énekesért kiált.
A borító Par Olofsson keze munkája. Az elmebeteg pap, aki néha más Pathology-albumok borítóját is díszítette, itt újra feltűnik, mint egy csúcszombi, aki a húst tépi le halott társairól, miközben egy lerombolt város tetejére emelkedik.
A lemez remekül szól, a gitár karcos, a basszusjáték szilárd és vastag a gyors tempójú dobokon. A zenészek pontosak és precízek. A "The Everlasting Plague" november 19-én jelent meg a Nuclear Blast gondozásában.
7,5/10
