Az extrém metal zenéket kedvelők játszótere olyannyira kiszélesedett az elmúlt években vagy akár évtizedekben, hogy ember legyen a talpán, aki ezen a területen bármi újat fel tud mutatni, esetleg valami még extrémebbel rukkol elő.

Manapság a szélsőségesség önmagában persze nem elég: amikor annak idején felbukkantak a színen a thrash, a death, a black vagy grindcore bandák, akkor az eszetlen brutalitással is simán el lehetett adni egy-egy produktumot. Most ott tartunk, hogy már a minőséggel párosuló extremítás sem elég, integrálni kell bele ezt-azt, ha ki szeretnénk emelkedni a hasonszőrű formációk közül.

Húsz-harminc évvel ezelőtt, ha meghallom azt a kifejezést, hogy melodikus blackened deathcore, akkor valószínűleg az első utam a fülészetre vezetett volna. De manapság egy hasonló stílusmegjelölésen aligha ütközik meg az ember. Bár megmondom őszintén, a régi iskola híveként kissé ódzkodom az ilyen jellegű tartalmaktól. Sokszor ért már amúgy kellemes csalódás a modern metal színtéren alkotó csapatok egy-egy lemeze kapcsán, szóval nincs okom panaszra.

2020-ban startolt el a már fentebb is említett melodikus blackened deathcore stílusban alkotó amerikai Worm Shepherd nevű banda, melynek január 14-én jelent meg második soralbuma az Unique Leader Records gondozásában "Ritual Hymns" címmel. A bemutatkozó anyagukhoz még nem volt szerencsém, tiszta lappal nyit nálam a csapat.

Lássuk akkor! Nagyívű szimfonikus betét vezeti fel a címadó tételt, mely a továbbiakban is sorvezetőként szolgál, a deathcore panelek ehhez idomulnak hozzá. A himnikus, éjsötét atmoszféra felemelő és nyomasztó is egyben, mindenesetre nagyon hatásos. A folytatás sem vidámabb, sőt! A blackened jelzőt nem véletlenül érdemelte ki a zenekar: szinte agyonnyomja az embert az Ov Sword And Nail nyomasztó, vészterhes hangulatvilága.

A The Ravens Keep még tovább emeli az anyag színvonalát: a kiválóan strukturált dal az album egyik legjobbja. Hol visszafogott, misztikus, hol pedig velejéig extrém, szélvészgyors és gonosz. Nem rossz a Chalice Ov Rebirth sem, de kissé lemarad a többihez képest. A Blood Kingdom dettó, viszont a Wilted Moon nagyívű szintibetétje kiigazítja a kissé lejtmenetbe kapcsolt korongot.

A Bird In The Dusk is tartja a színvonalat, de a dal elején felcsendülő szimfonikus hangszerelésnek nagyobb teret is lehetett volna adni, hamar lezavarják sajnos. Aztán itt van még a The River Ov Knives, mely valahogy elment mellettem, az albumot pedig a Winter Sun zárja.

Vannak nagyon erős pillanatai a korongnak, de kissé hullámzó a színvonala, továbbá nem szóltam még arról, hogy több helyen is fellelhetőek afféle böfögésszerű, malacröfögést megszégyenítő énektémák, melyek rendesen belerondítanak a képbe, de egy-két tipikusan felesleges, izomszagú deathcore elem is bezavar olykor. Ám a lényeg, hogy összességében elégedett vagyok a lemezzel: jól áll nekik ez a sötét, blackes hangulatvilág, mely átszövi a brutál deathcore alapokon nyugvó muzsikájukat.

8,5/10