Az Atrox Trauma 2008-ban alakult meg Hódmezővásárhelyen: két demóanyagot követően 2014-ben beszüntették tevékenységüket, de aztán Török Imre énekes-gitáros 2019-ben újjáélesztette a csapatot és új tagokkal folytatta a zenélést. Január 28-án pedig meg is jelent a zenekar bemutatkozó nagylemeze "On The Line Of Nothing And Something" címmel a WormHoleDeath kiadó gondozásában, mely nemzetközi terjesztést is biztosít a kiadványnak.
A hazai brigád afféle régisulis death/thrash metalt játszik, de nem a szélvészgyors fajtából, hanem leggyakrabban a középtempós darálás megy náluk. Török Imre hangja inkább thrashes, semmint halálfémesen, pincemélyen hörgős, de kifejezetten jól hozza az agresszív megközelítést.
A debütalbum felvételeire a No Silence Stúdióban került sor, ennek megfelelően a hangzás kifejezetten meleg, analógos: itt nyoma sincs a digitális csikorgásnak, a sterilitásnak. A megszólalás tökéletesen kiegyensúlyozott, arányosan hallatszik minden hangszer, talán a basszusgitár került egy leheletnyivel hátrébb az optimálisnál a mixben, de ettől függetlenül nagyon kellemes az összkép.
A negyvenkét perces anyagon tizenkét szerzemény található a legváltozatosabb játékidőkkel: a nyitó instrumentális intró alig másfél perces, de van itt kétperces szösszenet, illetve majd' hétperces dalmonstrum is. A tételek mindegyike angol nyelvű, sajnos a dalszövegekhez nem sikerült hozzájutnom, így a lemez mondanivalója, háttértörténete ismeretlen maradt a számomra.
Ahogy a YouTube-on keresgéltem a zenekar videói után, meglepődve vettem észre, hogy a korongon szereplő dalok közül több már legalább kilenc-tízéves, azaz az Atrox Trauma nem igazán akarta elpazarolni a puskaporát és az egészen korai időkből is lemezre mentette szerzeményeit: hogy ez jó döntés volt-e, az már más kérdés.
A fentebb már említett címadó instrumentális intró nagyon hangulatosan indítja az anyagot: kifejezetten érdekes a kezdés a torokénekre emlékeztető vokállal. Az első rendes dal a You Are Servant és itt már tulajdonképpen zanzásítva megkapjuk az egész korong esszenciáját. Érdemes kielemezni a szerzeményt, mert tömören mutatja meg a lemez legnagyobb problémáját.
Nos, a háromperces tételben majd' két és fél percig eléggé semmitmondó, ezerszer hallott, leginkább a '80-as évek utolsó harmadában játszott panelriffek tilitolizása folyik mindenféle kompozíciós ív nélkül. A témák nem illeszkednek szervesen egymásba, csak jönnek a nem túl fantáziadús sikálások, hogy aztán az utolsó negyven másodpercre megérkezzen egy énektéma és vége is a nótának.
Szinte az összes szám ilyen: mintha nem is önálló dalokat hallanánk, hanem témahalmozásokat, melyeket leginkább kezdő zenekarok szoktak elsütni pályájuk legelején. És itt vissza is utalnék arra, hogy az Atrox Trauma jó néhány olyan nótát is felrakott a 2022-es debütalbumára, mely még a legkorábbi időszakukból való: az ilyen zsenge próbálkozások ritkán szoktak jól elsülni, nem véletlen, hogy ezek a darabok a legtöbb nagyobb nevű banda esetén is legfeljebb rajongói bootleg-cuccokra kerülnek fel, mert még nem képviseltek olyan minőséget, hogy az adott együttes lemezre is felrakja őket.
Sokadik hallgatásra sem sikerült egyetlen nótát sem memorizálnom: egyedül talán az I Don't Understand ragadt meg bennem, mert ott a gitárszóló hozott egyfajta atmoszferikus elszállást, melytől érdekessé vált a dal, de sajnos a többi mindenféle kompozíciós ív nélküli reszelés. Az egész korong hangulatából totálisan kilóg a leginkább punkos HC-darálásnak ható csordavokálos Upgrade, illetve a záró és szintén instrumentális Moon Dawn is érthetetlenül hosszúra nyúlik a maga öt percével.
Szóval számomra kidolgozatlan és dalszerzői minőségében is sok kívánnivalót hagyó produkció a hódmezővásárhelyiek első sorlemeze. A hangszeresek játéka nagyon rendben van, Török Imre hangja remek, a megszólalás is profi, csak éppen a zenei tartalom nem igazolja egy hangzóanyag szükségességét.
6,5/10
