A hollandiai Groningenből származó black metal duó, a Ravenwiek a fakó, elszürkült dicsőségről, rejtett birodalmakról és a fenséges természetről mesél. A Ravenwiek debütáló lemeze, a "Barren Grounds" a népi hangszereket, a nyers black metal gitárokat és zenekari hangzásvilágot használja fel, hogy spirituális utat teremtsen a világok felé és azokon túl.

Magáról a formációról nem sok információt tudtam előkotorni, elég szűkösen fogalmaztak a promóanyagban, de a világháló sem tudott a segítségemre lenni. Így a zenészek kiléte és a banda története is a homályba burkolózik.

A "Barren Grounds" rövid lemez, konkrétan huszonhét perc mindössze és öt szerzeményt tartalmaz. A csapat epikus black metalnak írja le a muzsikáját, de néhol a black metal is erős túlzás, nemhogy az epikusság. Eléggé kísérletezős anyagról beszélünk, ahol egyaránt vegyülnek a darkos, ambientes, valamint a black metalos elemek. Az album egy lélek útjáról szól, aki mindent elveszít. A szülőföldjét a harc miatt, a rokonságát az erdőben, az elméjét a természet zordságában, és így a végén mindennek vége szakad.

A nyitó A Forlon Battle remek felvezetést ad a lemeznek. A szakadó eső hangjaiban megszólaló skót duda dallama, mely átvált hamisítatlan black metalba, valóban epikusan hat, igazi csatába hívó darab. Az esőzés zajai végigkísérik a nótát, ami igazán borússá teszi, a kemény részek mellett szép dallammal is operál. A The Enchanted Forest Of Khrabanas lágy dallamokkal és különböző zajokkal kísérletezik. Itt-ott belépnek a torz gitárok és énekfronton a károgás. A dal fő billentyűtémái miatt olyan, mintha egy század eleji horrorcirkusz kellős közepén találnánk magunkat.

Az instrumentális The Crossing The Realms Sorrow nem áll másból, csak különböző hangeffektekből, búgásból és a süvítő szél hangjaiból. A szél hangjai átvezetés is képeznek az Under The Mourning Mountain című tételbe, ahol ezek a kezdőhangok, majd a dallamok mellett ismét előkerülnek a black metalos elemek és további zajokkal is megfűszerezik a nótát. Itt újra beszélhetünk epikusságról és emiatt a nyitódalhoz lehetne hasonlítani, de nincs annyira jól kidolgozva, inkább olyan, mintha sok különböző részből állna össze és a zenekar nem tudta volna eldönteni, milyen irányba is haladjon.

Mondhatni, a záró Berserker hozza a megszokott dolgokat, melyekből a csapat építkezik. Korábban inkább a hangulatra feküdtek rá, itt már sokkal inkább beszélhetünk egy épkézláb dalról. Vannak konkrét témák, groove-ok és nem csak zenei aláfestés. Az élő példa, hogy lehet úgy is kísérletezni, hogy kézzelfogható nóta szülessen belőle: kár, hogy ezzel véget is ér a korong.

Összességében az egész album olyan, mint egy hosszúra nyújtott bevezető. Vannak jó megmozdulások, de abszolút hiányérzetem van. Nemrégiben írtam kritikát a Sylvan Realm "Waldeinsamkeit" albumáról is és valahogy velük tudnám leginkább párhuzamba állítani a jelen korongot is. Kísérletezős, black metalos anyag, hasonló koncepcióval, de valami nagyobbat akarnak nyújtani, mint amire képesek. Az is lehet, hogy bennem van a hiba, de számomra többet nem tud adni a törekvések ellenére, pedig abszolút nyitottan állok az újdonságokhoz és a kísérletezős felfogáshoz.

A lemez dalait J.B Van Der Val keverte és maszterelte, a hangzás alapvetően rendben van, de a gitárok néhol túl torzra sikerültek. A borító Frank Verhulst műve, mely viszont elég hangulatosra sikerült. Az Under The Mourning Mountain és a Berserker című dalokban Alex Loots vendégeskedik. A "Barren Grunds" május 6-án látott napvilágot a Naturmacht Productions gondozásában.

5/10