Az a meglátásom, hogy a még ma is aktív stílusalapítókon kívül nagyon kevesen játsszák jelenleg a klasszikus értelemben vett progresszív rockzenét. A szcéna sokat köszönhet az olyan zenekaroknak, mint például a Dream Theater, akik többnyire a prog rock alapvetések munkásságából táplálkoznak, de a műfaj népszerűsége még az ő sikereik ellenére sem tudta/tudja megközelíteni a hőskorban elért eredményeket, sőt!
Aki manapság ezt a stílust akarja játszani, az valószínűleg tisztában van azzal, hogy még komoly kiadói hátszéllel megtámogatva sem fog elég magasra jutni a siker valódi fokmérőjén, ismeretlen, nem bejáratott nevekkel meg aztán főleg nem. Ez esetben még a minőség sem repít feljebb egy adott társulatot, mert egész egyszerűen nincs rá igény.
A műfaj anno azért tudott felemelkedni, mert új volt a palettán, előtte senki sem játszott hasonlót. Manapság pedig inkább anakronisztikusnak és túlságosan bonyolultnak számít. És persze a progresszív rocknak is folyamatosan fejlődnie kell, különben elveszíti magát a progresszivitást. Szóval, aki ma, 2022-ben olyasmi zenét játszik, mint a régi Yes, a Rush vagy a Genesis, arra jobban illik a retro, mintsem a progresszív jelző.
Most, hogy ezen túljutottunk, hadd mutassam be nektek a 2017-ben megalakult svéd progresszív rock (vagy inkább retro?) formációt, a trió felállásban működő Time Dwellers nevű zenekart, kiknek bemutatkozó lemeze május 20-án jelent meg az Argonauta Records gondozásában "Novum Aurora" címmel.
Az albumot a háromrészes Rising: Dawn, Awakening, Metamorphosis című kilencperces szvit nyitja meg, melyben a fentebb említett prog rock legendák szellemisége tükröződik vissza. Jól átlátható, fokozatosan építkező dalszerkezettel rendelkezik, nem pedig afféle követhetetlen, a végtelenbe tekergő kibogozhatatlan katyvasz.
A monumentális felvezető szerzemény után érkezik a nyugisabb mederben csordogáló, leginkább a hatvanas évek zeneiségét megidéző akusztikus hangszerelésű At Least We're Having Fun. Ezt a karakteres, fülbemászó motívumokkal operáló Seasons Change követi, melynek kompozíciós íve már-már az ősök zsenialitásával vetekszik.
Drámai húrokat penget a rövidke, instrumentális What's About To Happen... című darab, majd a Sound Of The Apocalypse szedi ízekre az ős-progresszív rockzenét ábrázoló, fakó színekkel megfestett képet. A Surfing With Greta mindezek után szinte már csak halovány muzsikaszó, a You Are The Sun viszont már ismét hengerel: valóságos dallamorgia tárul a fülünk elé a dal második felében felcsendülő gitárbűvölésnek köszönhetően.
A korongot a Tabular Balls zárja: ez már csak hab a tortán, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy visszategyük a tűt a lemez elejére vagy éppen újra rákattintsunk a lejátszás ikonra.
Ez bizony remek bemutatkozás, remélem, nem tűnnek el egyhamar a süllyesztőben a svéd progrockerek, én drukkolok nekik!
9,5/10
