Rozsdagyár

CONAN - Evidence Of Immortality (2022)

2022. augusztus 18. - Kovenant

conan_cover.jpg

A 2006-ban megalakult brit sludge doom brigád, a Jon Davis énekes-gitáros vezette Conan neve a stílust és annak színterét ismerők számára a súly szinonimájaként szolgál: olyan embertelen, zsigeri, gyomormélyig hatoló, szinte primitív metalt tolnak az angolok, hogy valóban kevés hasonló jellegű csapattal találkozhatunk az egész mezőnyben. A Napalm Records gondozásában augusztus 19-én "Evidence Of Immortality" címmel érkező ötödik stúdióalbumuk sem kivétel ez alól.

Négy év telt el előző lemezük, a 2018-as "Existential Void Guardian" óta (kritikánk ITT olvasható) és ez mindez idáig a leghosszabb hiátus az anyagaik megjelenése között. Ebben minden bizonnyal a ma már unalomig ismert koronavírus-járvány lehet a ludas. Ugyan jelentkeztek tavaly egy koncertkiadvánnyal, de a britek azért stúdiófronton szoktak igazán hasítani. Ugyanis a Conan hangzása az együttes megközelítésének szerves, tulajdonképpen meghatározóan fontos részét képezi és ezt bizony élőben reprodukálni azért elég nehéz lehet.

A mocskos, padlóig lehangolt, nyersen gurgulázó basszusgitár, a széttorzított, negyvenéves szovjet porszívóként szörcsögő gitár és a spórolós, de rendkívül jól hangosított és remekül megszólaló dobok olyan feszes, tömény, ultrasúlyos hangzást eredményeznek, hogy azt már önmagában élmény hallgatni. Jon Davis hangja ehhez képest magasan, hardcore-osan rikácsol: érzésem szerint ehhez a cucchoz jobban illene egy mélyebb fekvésű vokál (akár hörgés is), de az kétségtelen, hogy a két véglet találkozása érdekesen ellenpontozza egymást.

Barlangi ősemberek harci doom metalja: így jellemzi önmagát a brigád és őszintén szólva ennél találóbb jelzőt keresve sem lehetne előhozni velük kapcsolatban. Fentebb már említettem a primitív szót: nos, ez nem véletlen és korántsem negatív értelemben használtam ezt a kifejezést. Van valami ősi, állatias a britek zenéjében: a monotonitás, a repetitív riffek és ütemek összességében olyan hatást keltenek, mintha történelem előtti vadak málháznának a pusztában, miközben őrülten acsarkodó, baltájukat lengető előemberek akarnák levadászni őket.

Két rövidebb tétel található csak a korongon, melyek közül a Ritual Of Anonymity az egyetlen tempósabb, a britek mércéjével mérve rockosabb nóta, az összes többi ólomsúllyal cammogó doomszörnyeteg. Vannak ugyan tempóváltások a dalokban, azonban legnagyobb meglepetésemre dallamokkal nem találkozhatunk. Minden nóta olyan szikár, koszos sludge doom tétel, hogy alig kapunk levegőt.

Ez elég nagy változás az előző albumhoz képest, ahol azért voltak kapaszkodók, habár szűk marokkal szórva a hallgatóságra. Az új korong végén azonban érkezik a Grief Sequence, mely alaposan fejbe kólint mindenkit: Pink Floydot idéző szintetizátorok teszik kozmikusan epikussá a negyedórás tételt: ahogy hallgattam, mintha a Shine On Your Crazy Diamond doom metal verziója elevenedett volna meg a fejemben.

Elképesztő instrumentális darab: atmoszferikus lebegés, nehezékekkel a lábunkon. Pontosan azért üt akkorát dallammeneteivel, mert előtte ezek hiányoztak a lemezen és amikor végre megérkeznek (bármennyire spórolósan is) a melódiák, a hatás frenetikus. A megnyúló kazettaszalagként hullámzó, hamiskás befejezés pedig lúdbőröztető és kísérteties.

Más lett tehát kissé a Conan új albuma elődjéhez képest: nem rosszabb, csak más. Szikár, barátságtalan, tüskés, nyers: kevesebb ponton tudjuk megfogni, a dallamok hiánya nálam rendesen feladta a leckét a befogadásához. Azonban ez pontosan az a lemez, mely minden egyes meghallgatással többet tár fel magából. Érdemes tehát a stílus kedvelőinek belefeccelni az energiát a megismerésébe, mert tényleg megéri.

Úgy érzem azonban, hogy az elkötelezett doomstereken kívül bárki más számára veszélyes lehet a cucc: ha nem vigyázunk ismerőseinkre, barátainkra, családtagjainkra, könnyen megeshet, hogy az "Evidence Of Immortality" meghallgatása után marhalábszárcsontot lóbáló, agresszív neandervölgyi előemberré válva támadnak ránk bármely vitás kérdésben. Ne kockáztassunk: csak a kiválasztott, értő keveseket engedjük ehhez a veszélyes szubsztanciához!

8/10 

conan2022_by_charley_shillabeer.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8217910645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása