A régivonalas prog rockban utazó, 2001-ben megalakult és azóta mindössze két nagylemezt kiadó egyesült államokbeli (2006-ig Silver Sunshine név alatt működő) Astra nevű formációból nőtte ki magát a Birth, melynek július 15-én jelent meg a bemutatkozó albuma "Born" címmel a Bad Omen Records kiadó jóvoltából.
Azt, hogy ez most egy új zenekar vagy egyszerűen csak névváltoztatás és vérfrissítés történt a háttérben, nem tudom. Az viszont biztos, hogy a Birth zenei világa szinte semmiben sem tér el az Astra által képviselt vonaltól. Conor Riley - ének, billentyűs hangszerek, akusztikus gitár és Brian Ellis - gitár, szintetizátor (mindketten az Astrából érkeztek) mellé Trevor Mast basszusgitáros és Thomas DiBenedetto dobos sorakozott fel, illetve a címadó dalban vendégként Paul Marrone ült be a dobok mögé, aki szintén az Astra sorait erősítette egykor.
A lemez központi témaköre a sci-fi műfajából táplálkozik, a zene pedig, mint már említettem, klasszikus értelemben vett progresszív rock, annak is a pszichedelikus ízekkel kevert mellékága. Ahogy felcsendül a címadó tétel, egyből ráismerni Conor és Brian stílusjegyeire: afféle kozmikus utazásra invitálja a hallgatót a szintetizátorral erősen fűszerezett tétel, melyet a '70-es évek eleji Pink Floyd-ízű Descending Us című darab követ.
Egyébként a korong teljes egésze hasonló mederben csordogál, mint a fentebb említett Floyd-korszak dalai, és mivel professzionális, értő kezek által lett feljátszva, a minősége is azonos horderejű. Érkezik a For Yesterday, melynek hátán száguldunk tovább a csillagok között, néha megcsodálva egy képzeletbeli napkitörést vagy éppen hullócsillagot. A Birth szolgáltathatná az aláfestő muzsikát akár egy tudományos-fantasztikus dokumentumfilm-sorozatnak is, óriási pluszt adna a mozgókép-kockákhoz.
A Cosmic Tears még nagyobb távlatokban utazik, mint az előző tételek: hipnotikus, transzcendens mámorban úszó atmoszféra ragadja meg az embert és lebegteti a felhők felett. Az Another Time téríti észhez a hallgatót és hívja egy újabb, hol magasan szárnyaló, hol pedig valamelyest földközelibb utazásra. A Long Way Down zárja az amcsi scape/prog rockerek albumát: ez egy vegyesebb összetételű dal, egyfajta esszenciáját adja a korongnak.
Prog rockerek, Astra-rajongók, sci-fi őrültek, igényes zenét kedvelők, a Birth debütalbuma nektek szól. Csalódás kizárt, engem abszolút maga alá temetett, ez alól nehéz lesz kimásznom, az egyszer biztos. Jó zenehallgatást!
10/10
Fotó: a zenekar Facebook-oldala
