A veterán svéd blackened thrash brigád elkészítette immáron a nyolcadik lemezét. Folytatják az eddig kitaposott utat, olyannyira, hogy véletlenül se lépnének le róla. Hűen önmagukhoz igazi okkult anyagot kevertek boszorkánykonyhájukban.
A Witchery gyökere egészen ’97-ig nyúlik vissza, de a története még régebbre tehető. Minden a Satanic Slaughter zenekarral kezdődött, mely ’85-ben alakult meg a svéd Linköpingben. Nem volt viszályoktól mentes a társulat: egy demó kiadása után, majd tagcseréket követően a csapat ’89-ben feloszlott Ztephan "Dark" Karlsson gitáros börtönbüntetése miatt. 1992-ben a Seance zenekar tagjaival kiegészülve újjáalakultak, majd két lemez után 1997-ben újból feloszlottak és Ztephan Dark kivételével mindenki új együttest alapított, Witchery néven.
A boszorkányalakulat huszonöt éve aktív a színtéren és változó időközönként készül egy-egy új kiadvány. A kezdeti időben szinte évenként, de az utóbbi évtizedben megcsappant a számuk. Az utolsó korongjuk 2016-ban látott napvilágot "I Am Legion" címmel, úgyhogy már itt volt az ideje a friss "Nightside" albumnak.
A zenekar háza táján történt egy fontos változás: a fő dalszerző és basszusgitáros Sharlee D’Angelo elhagyta a csapatot, hogy másik zenekarára, az Arch Enemy-re koncentrálhasson. Helyét nem akárki vette át, Victor Brandt ugrott be, aki a Dimmu Borgir kötelékét is erősíti a koncerteken, mellesleg az Entombed és Entombed A.D zenekarokat is megjárta. Mellette a legénységet Angus Norder (ének), Patrick Jensen és Rickard Rimfält (gitárok), Chris Barkensjö (dobok) alkotják.
A "Nightside" pörgős lemez lett röpke harmincöt percével és tizenegy tételével. A zenekar először próbálkozik meg konceptalbummal, de elmondásuk szerint utoljára is. A korong boszorkányokkal és boszorkányvadászokkal, átkokkal és bűbájokkal, valamint a vallási brutalitás nyomasztó bűzével foglalkozik. Hangulatilag teljes mértékben sikerült megfogni a koncepciót. A lemez hallgatása közben végig azt éreztem, hogy egy boszorkánytanya kellős közepén vagyok, ahol hemzsegnek a bibircsókos, seprűn repkedő nyanyák, bűbáj és varázsigék mormogása tölti be a teret és a nagy üstben kotyvasztott főzet szaga lepi be az éjszakát.
Sajnos a lemez nem hibátlan, de a srácok próbálnak az erősségeikre koncentrálni. Az album gerincét a hagyományosabb, nyargalósabb tételek képezik: a gyors, kíméletlen és lényegre törő thrash metal zúzdák. A Witching Hour – Don’t Turn The Witch – Popecrusher dalokban szinte kimaxolják az ilyenfajta affinitást. Viszont az ezen vonalon mozgó Churchburner és az A Forest Of Burning Coffins inkább csak helykitöltő dalok. Ha már helykitöltésről van szó, helyet kapott két kettő perc alatti szerzemény is, amolyan átvezetők, melyek közül az Er steht in Flammen tényleg csak hangulati elem, de az Under The Altar remek riffet vonultat fel. Kár, hogy nem bontották tovább, mert sok lehetőség van benne.
Kísérletezőbb szerzemények is készültek, melyekre a későbbiekben remélem, jobban ráfekszik a csapat, mert sokkal izgalmasabbak ezek a nóták, mint társaik. Ezek közül egyedül a Storm Of The Unborn dalt érzem melléfogásnak. Abszolút silány és a kalózkodás érzete előbb eszembe jut róla, mint a boszorkánykodás, a lemez egészét nézve kakukktojás. Ami viszont a Left Hand March, Crucifix And Candle valamint a záró és címadó Nightside nótákat illeti, teljesen telitalálat. Valahogy ezt az utat érzem járhatónak, hogy a csapat ne süllyedjen bele a megszokás és monotonitás mocsarába, de ez már a jövő zenéje.
A lemezen több vendégzenész is közreműködik. Feltűnik Jeff Walker a Carcass-ból, aki az A Forest Of Burning Coffins dalban énekel, Hank Shermann a Mercyful Fate-ből. Valamint Maciek Ofstad a Kvelertakból és Simon Johansson a Wolfból, akik mindketten vendégszólókat játszanak.
A Witchery beleadott apait-anyait ebbe a lemezbe, összességében jól is sikerült a végeredmény. A hangzás remek, a borító egyszerű, számomra kicsit retro-hangulatot áraszt, de abszolút rendben van. A "Nightside" július 22-én jelent meg a Century Media égisze alatt.
7/10
