Nincs abban semmi meglepő, ha egy több mint három évtizede működő zenekar énekese szólólemez kiadására adja a fejét. Ez egy folyamat része: ha visszatekintünk a múltba, láthatjuk, már a hatvanas-hetvenes években is természetes volt az ilyesmi.
A legtöbb társulat sokféle zenei inspirációból táplálkozik, de mindig van egy közös nevező, melynek talaján gyökeret verve kezdenek el alkotni. Előbb vagy utóbb kikívánkozhatnak olyan ötletek egy-egy zenész részéről, melyek már nem férnek bele a zenekar arculatába. Van, hogy kísérletező jelleggel aztán integrálják ezeket a témákat a dalaikba és kimondottan jól sül el a dolog.
Valamikor pedig a rajongók amolyan arculcsapásként élnek meg egy hasonló kezdeményezést. Számos ilyen jellegű album született már egyes zenekarok műhelyében. Kompromisszumos megoldásként szerencsésebb szólólemezként megjelentetni a banda vonalától eltérő zenei ötleteket.
Az 1986-ban megalakult Ossian énekese, Paksi Endre is így tett végül, igaz, erre hosszú ideig kellett várni. Az Ossian sokat változott az indulása óta, ami betudható afféle természetes fejlődési folyamatnak, sokan viszont pontosan emiatt fordultak el a csapattól.
Meggondolatlanság lenne a "Békesség sugárút" címmel a H-Music Hungary kiadó gondozásában szeptember 27-én megjelent korongot Endre első olyan jellegű produktumának beállítani, mely eltér az Ossian világától, hisz ott volt a Wellington nevű zenekara, de említhetném a legutolsó Ossian-albumot is például (kritikánk ITT olvasható), melyre tulajdonképpen már a szólólemez előfutáraként is tekinthetünk.
Nekem a "Teljességgel" sem a sokak által kritizált hangzás vagy a hardrockosabb túlsúly miatt voltak fenntartásaim, egész egyszerűen nem találtam annyira ütősnek, mint az előző anyagot. Most pedig, hogy meghallgattam a "Békesség sugárutat", minden világossá vált számomra: valami hasonlót vártam akkor, amit ezúttal a szólólemez kapcsán meg is kaptam.
Most aztán egyáltalán nem lehet felróni Endrének, hogy ezt miért így vagy úgy - ez egy szólóalbum kérem szépen. Nyilván vannak párhuzamok a szólócucc és az Ossian között, például a pozitív tartalommal megtöltött szövegvilág, Endre énekstílusa stb. A zenei alapok viszont jóval puhábbak, rockosabbak, bár ebből is kaptunk már ízelítőt egy-két Ossian-dalban, szóval óriási meglepetésekre nem kell számítani.
Az album elkészítésében Endre segítségére volt Rubcsics Ricsi gitáros is, aki egyébként az énekes mellett a fő húzóerő az Ossianban. Érdekességképpen pedig érdemes megemlíteni, hogy a basszusgitár-részeket Endre játszotta fel.
Az anyag fő vonzerejét az adja, hogy szabadon szárnyalnak a dalok, gondolom, megfelelési kényszer nélkül íródtak. Ez érződik is nagyon, pontosan ezt az érzést hiányoltam a "Teljesség" lemezről. Korlátok nélkül, bátran alkalmazva olyan hangszerelést, ami nem fér bele az anyazenekar stílusába születtek a szerzemények. A címadó dallal nyit a lemez, mely kellemesen zakatol, persze amolyan hard rock módra, nem fémesen tör utat magának.
A lemezen nagy teret kap a szintetizátor, a vonósok, vagy éppen a zongora alkalmazása. Endre elmondása szerint a '70-es, '80-as évekbeli kedvenc bandáinak hatása is érződik az anyagon, melyet maximum abban a formában tudok megerősíteni, hogy valóban régi vágású a vonalvezetése, de friss, mai köntösben pompázik.
A másodikként érkező Tiszta lap című dal egy vérbeli tapsikálós koncertnóta-várományos, egyébként szintén kiválóan megkomponált darab. Akusztikus gitárral és vonósokkal operál a lírai Csak egy angyal: Ricsi hidegrázós gitártémái a felhők közé repítik a hallgatót, de a következő tétel (Amit sosem mondtam még) is tovább lebegteti az embert a magasban: könnyfakasztó, nagyívű dallamok tengere zúdul ránk a darabban.
Vidám, zakatolós alapokra épül fel a Rock 'N' Roll Rádió, melyet egy újabb gyönyörű ballada követ (Napom-Holdam). Nem szeretném az összes dalt kielemezni, mert akkor sosem érnék a végére. Egyedüli negatívumként csak azt tudom felhozni, hogy egy kissé hosszúra nyúlik a játékidő, bizony becsúszik egy-két kevésbé erős nóta is, de ez legyen a legnagyobb baj.
Végszóként annyit jegyeznék meg, hogy számomra ez az igazi teljesség Paksi Endre részéről. A "Békesség sugárút" egy szárnyaló, vidám és felszabadult dalcsokor, remélem, lesz folytatása is.
