Június 15. és augusztus 6. között tekinthető meg Szekszárdon a Wosinsky Mór Megyei Múzeum főépületében az Omega 60 elnevezésű kiállítás, melyen a legendás rockzenekarral kapcsolatos relikviák töltik meg az arra kiszemelt helyiség szinte minden zugát.
E két dátum közé ékelődött be az évente megrendezésre kerülő országos rendezvénysorozat, a Múzeumok Éjszakája, melyen az Omega-rajongók a kiállítás megcsodálása után a zenekarban huszonöt évig szolgáló vendégzenész, Szekeres Tamás gitáros Omega-emlékműsorát hallgathatták meg.
Még mielőtt rátérnék a koncertre, ejtenék néhány szót a kiállításról. Azt nem tudom, kinek a tulajdonát képezi a tekintélyes méreteket öltő gyűjtemény, arról viszont van némi sejtésem, hogy a fellépőruhákat, személyes tárgyakat valószínűleg a zenekarhoz közeli hozzátartozók bocsátották a szervezők rendelkezésére. Vagy nem, de ez a lényegen mit sem változtat.
A magnókazetták, vinyllemezek, CD-k mellett rengeteg koncertplakát, fotó, koncertjegy, programfüzet, miegymás volt szépen, katonásan felsorakoztatva, na meg a temérdek fellépőruha, sőt hangszerek is, illetve azok makettjei. Még jó, hogy nem vagyok hardcore Omega-rajongó, mert akkor még a TEK is kevés lett volna e kincsek eltulajdonításának megakadályozásában.
Úgy látszik, ezen a nyáron Szekszárd Omega-lázban ég. A múlt hónapban Debreczeni Ferenc dobos Omega Testamentum nevű zenekarával lépett fel a Pünkösdi fesztivál keretein belül, aztán jött az Omega 60 kiállítás, mindezek megkoronázásaként pedig Szekeres Tamás emlékműsora.
Tamás két ütőhangszeressel kiegészült, afféle félplayback, instrumentális előadását tekinthették meg a jelenlévők. A gitáros visszafogott, csendes, kissé megfáradt, ám rendkívüli alázattal összerakott felkonfjai hol a dalszövegekből kiragadott részletekből, az Omegában eltöltött éveinek felelevenítéséből, hol pedig a dalokhoz szorosan kapcsolódó fontos momentumok elmeséléséből állt.
Tamás az Omega epikusabb, rockosabb, gitárcentrikusabb életművéből válogatta ki a koncerten elhangzó darabokat. Ez amúgy teljesen nyilvánvaló, hiszen ezen az estén az ő játéka volt fókuszban, ráadásul rajta és a két ütőhangszeresen kívül minden más felvételről ment. Az éneket kivéve, mert ahogy azt már említettem, a komplett műsor instrumentális alakban öltött testet.
Volt Gammapolis 1, Megszentelt világ, Én elmegyek, Az arc, Babylon, Fekete pillangó, Johann Sebastian Bach-átirat, Szekeres Tamás-szólódal stb. Jómagam a Minden könnycseppért kár című darab közben kezdtem érezni azt, hogy Tamás monumentális, érzelemgazdag játéka most már közel áll ahhoz, hogy lángra lobbantsa a múzeum épületét. Olyan magasságokban szárnyalt ez a dal, hogy ehhez foghatót csak a Confortably Numb című Pink Floyd-szám gitárszólója közben szoktam megélni. Ezzel kellett volna zárni a bulit, mert ennél feljebb egész egyszerűen nem lehet emelni a hangulatot, ez már a plafont verdeste.
Sokat nem láttam a koncertből, annyira alacsony volt a pódium, viszont annál többet hallottam. Felejthetetlen este volt, köszönjük Tamásnak és a zenésztársainak, illetve a szervezőknek!