Bár nem igazán szeretem a stílusbeli felcímkézéseket, van, hogy én magam aggatok rá egyet s mást bizonyos zenekarokra. A TankZilla néven futó holland duót például hard rock/punk rockként szokták beharangozni, jómagam azonban a Heavy Psych Sounds gondozásában május 19-én azonos címmel megjelent debütalbumukat meghallgatva a stoner and roll kifejezést találtam a legkifejezőbbnek velük kapcsolatban.

Az enyhén szólva is klisés zenekarnév, illetve lemezborító ellenére meglepően jól nyomják a holland srácok. Eléggé előítéletes tudok lenni egy-egy fura művésznév vagy fotó alapján, de ha ránézek a kiadó nevére, akkor sok esetben félreteszem ezeket és pattintás helyett inkább kattintok.

A „TankZilla” című korong nótáin végigszaladva az volt az első benyomásom, hogy a bandát akár RiffZillának is elnevezhették volna, persze nem azért, mert megnyerőbb benyomást keltenének vele, hanem mert mindegyik dalnak karakteres riffgerince van. Na meg olyan ritmusokban zajlik a muzsikálás, hogy rögtön egy másik kifejezés is megfogalmazódott a fejemben, méghozzá a rhythm and stoner.

A Lucifer című szaggatott riffelésű nyitótétel például máris heves léggitározásra készteti az embert, de mindezt folyamatos bólogatás kíséretében. A Crossroads ellenállhatatlan ritmusaira is azonnal beindul a kéz és a láb, képtelenség mozdulatlanul, teljes nyugalomban hallgatni. A Wrong Place is belök minket a mágnesként vonzó ritmusspirálba, melyből egészen a lemez végéig képtelenség kikecmeregni.

A Soulsurfer és a Down Below a húzós groove-okban jeleskedik, mely elemek a Brother From Another Mother című számot is teljességgel behálózzák. Olyan energiákat szabadítanak fel ezek a darabok, hogy az ember legszívesebben nekiállna házat bontani vagy ilyesmi. Valóságos adrenalinbombák.

Az erős hangkarakterű énekes John Garciás, Glenn Danziges regisztere nagyot dob az amúgy is bivalyerős nótákon, szóval minden a helyén van, a TankZilla debütlemeze a nevéhez méltó módon tarol. Mást már nem igazán tudok hozzáfűzni mindehhez, hallgassátok meg, nem fogjátok megbánni! Hasonló érzések kavarognak bennem, mint a svéd Ockra esetében: nagyon jó anyag, de a tíz pontot náluk is a következő dobásukra tartogatom.

9/10