A stoner műfajnak nincs valami nagy zenei játszótere: nem igazán fér bele egy kis death, black, thrash, hardcore, indusztriális vagy éppen szimfonikus metal. A stílusidegen elemek azonnal tönkretennék az egészet. Ebből kifolyólag pedig marha nehéz kitűnni a sokezer stoner formáció közül.

Tucatnyi metalbanda esetében elhangzott már a következő minősítés: súlyos. Van viszont egy stockholmi csapat, amely még egy sokat látott/hallott fület is könnyedén zavarba hoz. A svéd pszichedelikus stoner/sludge metal brigád, a Domkraft olyan irgalmatlan súlyt képvisel, hogy azonnal átértékelődik az emberben a keménység fogalma.

Szokni kell a srácok hangzását: szinte szétviszi az ember fejét, annyira vastag, tömény. Mindez önmagában persze mit sem érne, ha az embertelen súly nem párosulna némi muzikalitással. A Domkraft szerencsére csípőből hozza a minőséget: a vaskos riffek, a pszichedelikus ízek mind-mind elsőrangúak. De amiben a legjobbak, az az atmoszférateremtés.

Egyedül a változatosság az, melyre jobban rá kellene gyúrniuk, ugyanis az egy-két helyre beékelt tempóváltás kevésnek bizonyult e tekintetben. A Magnetic Eye Records gondozásában szeptember 8-án megjelent „Sonic Moons” című monolitikus fémszörnyeteg nem könnyű hallgatnivaló. Egyetlen dalt emelnék ki a lemezről, amely nem más, mint a Magnetism. A pszichedelikus mámorban úszó monumentális darab szinte transzba ejti a hallgatót, esküszöm, kiráz tőle a hideg, annyira zseniális.

Az ének többnyire az üvöltözésben merül ki, de mi más illene ide jobban, nem igaz? A dob/basszus tengely pedig betonbiztos alapot szolgáltat a piszkosul vastag riffeknek. A lemezen nagyjából fele-fele arányban képviseltetik magukat az átlagos és a hosszabb játékidejű szerzemények. A korábbi anyagaikat megvizsgálva feltűnt, hogy mindegyik korongjukon hét dal szerepel.

Súlyosság tekintetében, atmoszférateremtés szempontjából világbajnokok a svéd srácok. Hogy ebből miként lehetne még többet kihozni, nem tudom. A banda lehet, hogy megelégszik ennyivel, én azonban remélem, hogy idővel megtörténik majd az a fajta finomhangolás, melynek segítségével úgy letarolják a színteret, hogy évtizedekig emlegetni fogjuk a Domkraft nevet.

Ami még mellettük szól, hogy nem másolnak senkit. Mostanában csak úgy rajzanak az ilyen-olyan áthallásokban nyakig gázoló csapatok, melyektől lassan már sikítófrászt kapok. A Domkraft üdítő jelenség a jelenlegi zenei dömpingben.

8,5/10

Fotó: Fredrick Franczke