Kevés zenekart tartok esélyesnek és érdekesnek ahhoz, hogy átvegyék a fáklyát a régi metalbandáktól és ők legyenek a mai, modern, kortárs metalzene zászlóshajói. A svéd Orbit Culture egyike, ha épp nem a legnagyobb üdvöskéje ezeknek a csapatoknak és az új, "Descent" címre keresztelt lemezük remekül bemutatja, hogy épp hol áll most a színtéren a brigád.
Az Orbit Culture épp tíz éve, 2013-ban alakult Svédországban. Zenéjükben a svéd íz egyaránt megjelenik, mint ahogy a death és groove metal is, ezzel remek esszenciát kölcsönözve a muzsikának. A zenekar atyja, vezetője és énekes-gitárosa Niklas Karlsson, aki mellett a kezdeti tagcserék után 2019-ben állandósult a felállás Christopher Wallerstedt (dobok), Fredrik Lennartsson (basszus) és Richard Hansson (gitáros) személyében.
Őszintén szólva figyelem már egy ideje a kvartett munkásságát. A 2018-as "Redfog" EP-vel ismertem meg a zenekart, mely akkorát ütött, mint Mike Tyson pofonjai. Rongyosra hallgattam, pedig EP-ket általában nem szoktam hallgatni, mindig kivárom az albumot, de annyira megfogott, hogy muszáj volt újra és újra elővenni. Közben meg azon tűnődtem, hogy miért nem kap nagyobb hírverést a csapat, amit teljesen jogosan meg is érdemelnének.
Még két évet kellett várni a 2020-as "Nija" korongra, mely nem is okozott csalódást, a maga nemében tökéletes munka. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt az egészet megfejelték még a "Shaman" EP-vel, melyen még tovább feszegették határaikat, megpakolva egy olyan giganótával, mint az A Sailor’s Tale, melyet muszáj külön kiemelni. Itt világossá vált, hogy korunk egyik legdinamikusabban fejlődő és feltörekvő metalzenakara az bizony az Orbit Culture. Ezek után tűkön ülve vártam a brigád negyedik lemezét, a "Descent" korongot.
Az album a Descending című rövid, intrószerű tétellel nyit, mely remekül felépíti és felvázolja a hangulatot a lemez egészére. A Black Mountain szépen illeszkedik az intróra, mint annak egy meghosszabbított változata, ahol már előjönnek a tipikus Orbit Culture-jegyek és elemek. Hol epikusabb, hol kíméletlen, igazán erős nóta, pedig a java még csak ezután jön. A Sorrower gyilkos groove-okat pendít, fülbe mászó refrénnel és témákkal operál, amit egy eposzi, katartikus lezárással fejelnek meg. Hihetetlen, egyszerűen tanítani kellene. A From The Inside egyszerűbb, hagyományosabb Orbit Culture-darab. Ha lehet ilyet mondani, slágeresebb, rádióbarát nóta, persze szigorúan a zenekar mércéjével mérve. Ami nekik egy lazább, szimplán jó nóta, más bandáknál a korong legjobbja lenne.
Egyedül a Vultures Of North szerzeménnyel vagyok kicsit meglőve. Valahol a From The Inside ellentéte, abban az értelemben, hogy mellőz mindenféle tiszta éneket és lazaságot, de az egyszerűbb felépítésű nóták táborát erősíti thrashes zúzásával, hangulatával csak mélyíti azt az atmoszférát, melyet maga a lemez képvisel. Abszolút értem helyét és létjogosultságát az albumon, de a többi dal mellett kevésnek hat. Az Alienated – The Aisle Of Fire – Undercity hármas a korong csúcsteljesítménye. Ha lehet fokozni azt a nívót, amit eddig hallhattunk, akkor az itt megtörténik. A zenei paletta kiteljesedik és minden buktató nélkül élvezettel merülünk el a banda dallamvilágában. Egyszerűen tökéletes darabok.
A címadó szerzemény egy folyamat állomása. Egyszerűen kell az a zenei út bejárása, amit eddig hallottunk a lemezből, hogy eljussunk a Descentig, ennek függvényében tud nagyot ütni. Ilyen szempontból kicsit olyan, mint a korábban említett Vultures Of North, melynek helye van a lemezen, de különálló tételként a semmiben lógva hagyna némi kívánni valót maga után. A Záró Through Time szép levezetése a korongnak. Itt van alkalmunk igazán megpihenni: tiszta ének, lágyabb dallamok, de hangulatilag mégis súlyos és erős darab.
A "Descent" minden tekintetben egységes lemez, mind atmoszférában, mind felépítésben, mind pedig dalok tekintetében. Persze megkéri az időt a hallgatásra, később jönnek elő a finomságok és könnyen lehet, hogy amelyik dalon elsőre csak átsiklottunk, később érik be és válik favorittá. Érződik a fejlődés és az irány a korábbi dolgaikhoz képest. A csapat most sem okozott csalódást és egy tökéletes lemezt pakoltak le az asztalra.
A hangzásra nem hogy nem lehet panasz, de ebben is élen jár a brigád, úgy szól az anyag, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A borító egyszerű, az eddigi lemezek sémáit követi. A "Descent" augusztus 18-án jelent meg a Seek & Strike gondozásában.
10/10
Fotó: Oscar Dziedziela
