Kissé elkalandoztak a gondolataim azzal kapcsolatban, hogy az 1987 óta gyaluló egyesült államokbeli death metal horda, az Autopsy talán az egyetlen olyan banda a színtéren, amely úgy ötvözi a doomot és a halálmetalt, hogy szinte minden számukban megjelenik mindkét stílus. Olyan az egész, mintha a Cannibal Corpse és a Candlemass összejöttek volna egy kis örömzenélésre.

Chris Reifert (ének/dobok), Eric Cutler (gitár/ének) és Danny Coralles (gitár) már a kezdetek óta ezen a csatornán kormányozza hajóját körbe-körbe, újra és újra. Nincs mellébeszélés, nincsenek újítások, kilengések, kísérletezgetések. Csak az alapokra vett nyers death metal és a szikár doom. Vérben tocsogó gusztustalan lemezborítók, illetve ezekhez szigorúan idomuló dalszövegek.

Hihetetlen, hogy ennyi év után még mindig izgalmasak tudtak maradni anélkül, hogy bármiféle újítást eszközöltek volna. Mondjuk volt egy tizenpáréves kihagyásuk, de még akkor is megsüvegelendő ez a teljesítmény. Ha betekintünk a banda biográfiájába, láthatjuk, hogy igazából csak a basszusgitárosi poszton voltak változások, a többiek évtizedek óta megingathatatlan szimbiózisban alkotnak (2021 óta Greg Wilkinson pengeti a négyhúrost).

Az Autopsy tizedik nagylemeze, az "Ashes, Organs, Blood And Crypts" október 27-én jelent meg a Peaceville Records gondozásában (előző anyaguk kritikáját ITT találod). A Rabid Funeral nyitja az albumot: vérbő halálfém pusztít egészen a dal közepéig, majd átadja a helyet egy kimértebb témázgatásnak. A Throatsaw végig a death metal ösvényét tapossa, ide nem furakodott be a doom, de a szám nem is kívánja ezt meg.

A következő szerzemény (No Mortal Left Alive) már a doom kerekein gördül be, majd felváltva adagolják a tempósabb és a málházós témákat. A Well Of Entrails olyan, mintha Tony Iommi és a Candlemass jammelne az Autopsy-val. Zseniális. Fontos megjegyezni, hogy a gitárosok, amikor éppen nem doomolnak, akkor marha sokat tekernek, egyfolytában tornáztatják ujjaikat a gitárnyakon.

Baromira nehéz egy Autopsy-lemezről úgy kritikát írni, hogy ne ismételgessük magunkat, ne nyúljunk vissza egy-egy korábbi koronggal kapcsolatosan megfogalmazott gondolatsorhoz. Mert ugye az van, hogy jön egy kis death metal, majd egy kis doom, aztán kezdődik mindez elölről. Egy ilyen receptúra csakis abban az esetben működik hosszú évtizedeken keresztül, ha a zenészek olyan érzékkel teszik mindezt, ahogy Eric Cutlerék.

A tradicionális halálfém és a klasszikus doom szegélyezte útvonalnak még korántsem látni a végét, egyaránt tartogat még meglepetéseket mind a zenekarnak, mind a rajongóiknak. Kevés ilyen megbízható csapat dolgozik a színtéren, mint az Autopsy. Ezt egy életen át kell játszani...

10/10