Rozsdagyár

EKTOMORF - Vivid Black (2023)

2023. november 24. - Kovenant

cover_ektomorf_vivid_black.jpg

Lassan már hozzászokhatunk, hogy minden egyes Ektomorf-korong egyfajta újrakezdés: nincs ez másként most sem és bizony a mezőkovácsházi, Farkas Zoli vezette banda életében az egyetlen állandó dolog a folyamatos változás. Mégpedig szó szerint: a december 8-án érkező "Vivid Black" album ismét menetrendszerűen hozza a meglepetéseket (előző két lemezük kritikája ITT és ITT olvasható).

Természetesen a felállás is új: a vetésforgóról semmi sem árulkodik jobban, hogy a hivatalos kiadói promóciós anyagban még Simon Szebasztián gitáros és Szabó Dániel dobos szerepel, ám a lemezen Kobela Ákos dobos és Hagya Ábris szólógitáros erősíti a brigádot. Az aktuális korong ismét az AFM Records gondozásában jelenik meg, azaz az egylemezes Napalm Records-kaland véget ért, csakúgy, mint a korábbi koncertszervező ügynökséggel kötött szerződés. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy az előző albumot nem igazán sikerült megturnéztatniuk (a pandémia közbeszólt), a felszabaduló időt a zenekarvezető pedig dalszerzéssel töltötte. 

Az Ektomorf kapcsán nem kerülhetjük meg (és nem is lehet megkerülni) a kópiabanda kérdéskörét. Nagyon sokáig nagyon sokan a csapatot egyfajta késővonalas Sepultura/Cavalera, illetve Soulfly-másolatként tartották számon, azaz a zenekar az ugráltatós groove metalt tolta orrvérzésig. 

Ebben aztán szépen lassan a kétezertizes évek második fele változást hozott: a brigád kezdett átvedleni egyfajta old school thrash alakulattá, erre a legjobb példa a 2018-as "Fury" album átkozottul eltalált The Prophet Of Doom című tétele, melyet máig a valaha megírt egyik legjobb Ektomorf-darabnak tartok ma is.

Az ezt követő "Reborn" korongon meglepetésszerűen és teljesen indokolatlanul jöttek elő a Metallica-hatások és a változások a "Vivid Black" lemezt sem kímélték, csak Farkas Zoli most ismét a metaltörténelem egy másik, habár jól ismert érájából merített.

Nem árulok el nagy titkot: az előzetes dalokból már kiderült, hogy az új anyag vezérfonala a nu metal, elsősorban a Slipknot, másodsorban pedig a Korn munkássága. Az Ektomorfra mindig is jellemző extra adag agresszivitás megmaradt, a groove-os megoldások azonban jórészt tovatűntek, csakúgy, mint a gitárszólók és a thrashes darálások. Megérkezett viszont a tiszta ének, a Corey Taylor-intonáció (You And Me), illetve a Jonathan Davis-féle hangremegtetős nyüszögés (a legtöbb dalban) is. 

A tiszta vokállal kapcsolatban azonnal lejön, hogy ehhez a frontembernek egész egyszerűen nincs elég jó hangja (Fade Away), a üvöltözős screamben ezerszer jobb és meggyőzőbb, ráadásul az angol kiejtés is sokat ront az összképen.   

Ezek a problémák hatványozottan kijönnek a címadó tételben, azonban ott jelen van egyfajta furcsa hangulat, illetve kompozíciós építkezés, melyek miatt kifejezetten érdekessé válik a dolog, illetve ez egy olyan szám, melyet a rajongók még nem nagyon hallhattak a csapattól.  

A "Vivid Black" immár a többedik Ektomorf-korong az utóbbi években, mely olyan, mintha nem is ugyanaz az együttes készítette volna, mint elődjét. A friss anyag jobban nem is különbözhetne a "Reborn" lemeztől: tényleg köszönőviszonyban sincsenek a rajta szereplő dalok az előző időszakéival. Ez tényleg furcsa: a banda olyan kanyarokat ír le az elmúlt öt-hat évben, hogy tényleg nagyon nehéz egységes teljesítményként értelmezni a produkciót. Ráadásul nem is beszéltünk még a Nirvana- (illetve grunge-) hatásokról, melyek nagyon szépen felütik fejüket az egyébként csont nélküli Slipknot-tiszteletadás The Best Of Me refrénjében.   

Természetesen a korong nagyon jól szól, profi az egész cucc, csak éppen a hallgatása során végig ott volt a fejemben, hogy tulajdonképpen most mi is ez voltaképpen: egy lassan harmincéves, veterán banda tizenikszedik, kiérlelt albuma vagy egy kezdő brigád útkeresése, mely nem tud elrugaszkodni kedvenc hatásaitól.

Azt sem igazán értem, hogy amennyiben az Ektomorf az elmúlt pár évben meg akart újulni, akkor miért olyan húsz-harminc-negyvenéves bandákhoz nyúlt vissza, mint a Metallica vagy a Slipknot. Nos, furcsa ez az egész: nekem leginkább útkeresésnek tűnik, abból is leginkább a kapkodósabb, idegesebb fajtának. Ne legyen igazam.

7,5/10 

ektomorf2023b.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2918264087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása