Rozsdagyár

EXHORDER - Defectum Omnium (2024)

2024. március 10. - chris576

430233720_3783638005228221_5579171365031982800_n.jpg

Az 1985-ben megalakult New Orleans-i thrash metal csapat, az Exhorder 2017-es visszatérése és a két évvel később "Mourn The Southern Skies" címmel megjelent nagylemeze (kritikánk ITT olvasható) jobban nem is sikerülhetett volna: a banda 1990-es debütalbumának ("Slaughter In The Vatican") minden erősségét megkétszerező, kissé fűszeresebb korong előtt letérdelt a rocksajtó és pont.

A visszatérő anyagon a tipikus Exhorder-jegyek mellé felsorakoztak a Sabbath/Trouble-jellegű témák is, ami talán nem annyira meglepő, főleg annak fényében, hogy már az 1992-es "The Law" is tartalmazott egy Sabs-feldolgozást (Into The Void), valamint hogy Kyle Thomas egy jó ideje már a Trouble énekese. De ott van még a Floodgate vagy az Alabama Thunderpussy, melyekkel szintén Sabbath-alapú muzsikákat tolt (a Sabbath-tribute zenekaráról nem is beszélve).

A Nuclear Blast gondozásában március 8-án megjelent "Defectum Omnium" egyenes folytatása az elődjének: közel egy órán keresztül ömlik ránk a combos thrash némi hardcore punkos vadulással, valamint a már említett sabbathos súly. A dalszövegek pedig azt a témát járják körül, hogy az emberiség egy kicseszett vírus, és a természet előbb-utóbb eltakarít minket az útból, úgy járunk majd, mint a dinók meg a mamutok.

Az emlékeimet egy kissé felfrissítve úgy vágtam bele az új korong kielemzésébe, hogy előtte végigpörgettem a komplett diszkográfiát és lehet, hogy eleinte azért nem éreztem azt a fajta átütő erőt, melyet a 2019-es lemeznél. Egy azonban biztos: az az anyag annyira jól sikerült, hogy ezen nincs is mit csodálkozni. Szóval megpróbáltam elvonatkoztatni és úgy közelíteni hozzá.

Vérprofi módon nyitja a sort a Wrath Of Prophecies: csuklóból kirázott thrashes riffelés, ehhez hézagmentesen illeszkedő gitárszóló. Nem rossz, de valamiért mégis a következő dal, az Under The Gaslight az, melytől jobban begerjed az ember. Az a tempó meg az a riff, apám! Olyan huzatja van, mint a közelgő metrónak. Vadállat hardcore punkot hoz a Forever And Beyond Despair, majd doomos felhangokkal gördül be a The Tale Of Unsound Minds: itt érkezik meg igazán a Sabbath/Trouble-hatás.

A csapatot egyébként Kyle mellett a Cannibal Corpse egykori gitárosa, Pat O’ Brien, Jason Viebrooks basszeros és Sasha Horn dobos teszi teljessé. Az Exhorder eredeti felállásából már csak Kyle van itt, de ezen búsulni egyáltalán nem érdemes, hiszen a jelenlegi társai tökéletes alkotóelemei a kultikus csapatnak.

Száguldanak tovább a thrashes, hardcore-os darabok, de a sorok között megfér még egy-két doomos szerzemény is. Ilyen például a Taken By Flames, a Defectum Omnium/Stolen Hope vagy a záró nóta, a Your Six. Kissé hosszúnak érzem az album játékidejét, de minél többet hallgatom, annál inkább megnyílik számomra az anyag.

Az Exhorder a visszatérő lemez irányvonalán halad tovább szálfaegyenesen, nincsenek extra meglepetések, ugyanakkor csalódásoknak sem adnak teret. Párszor azért meg kell hallgatni, hogy kitárulkozzon, én a harmadik alkalom után döntöttem a kilenc és feles pontszám mellett. Mi ez, ha nem elismerés?

9,5/10

exhorder_2024_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8818350477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása