A Black Sabbath teljes pályafutását egy korábbi cikksorozatunk keretein belül egyszer már albumról albumra kiveséztük, igaz, csak nagy vonalakban, viszont azóta a Kedvencek temetője című rovatunkban már két BS-album is helyet kapott kissé hosszabban taglalt formában.
A két nagylemezt ("Cross Purposes" és "Forbidden") az a Tony Martin énekelte fel, aki 1987-ben csatlakozott a bandához és összesen öt BS-korongon hallatja a hangját. Martint annak ellenére kétszer is kitették a Sabbathból, hogy a vele készült albumok nagy része meghatározó, korszakalkotó remekműként tündököl.
A szétválással kapcsolatban mindkét fél (Iommi és Martin) nyilatkozatát ismerjük, egy azonban biztos: hiába készítettek mesterműveket, ezekre a nép nem harapott annyira, mint az Ozzy-val vagy éppen a Dioval készült anyagokra. Ez a fajta anyagi sikertelenség pedig nem vetett túl jó fényt a legendás csapatra, ezért a BS kapitánya, Tony Iommi először Diot, majd Ozzyt próbálta visszaédesgetni.
Iommi évek óta ígéri, hogy a Martinnal készült Sabs-lemezeket újra kiadja, egyrészt, mert nagy részük már szinte beszerezhetetlen, illetve borsós áron kínálják őket különböző adásvételi portálokon, másrészt pedig remaszterizált formában szeretné az új verziókat piacra dobni. Mindez egy speciális dobozban érkezik vinylekkel és CD-kkel, valamint extrákkal. Mivel a "The Eternal Idol" jelenleg is kapható, valamint a streaming-oldalakon is ott van, ezért ezt a lemezt kihagyják a dobozból. Ez az ok nyilván badarság, már hallani is az elégedetlen rajongók felháborodását.
Én most pontosan ebből az apropóból szeretném ezt a lemezt kivesézni. Az első és egyben legfontosabb információ a koronggal kapcsolatban, hogy a felvételeket nem Tony Martinnal kezdték meg, hanem egy bizonyos Ray Gillennel, aki a "Seventh Star"-turné közben csatlakozott a bandához, mert Glenn Hughes-zal már nem lehetett együtt dolgozni a drogfüggősége miatt. Viszont a lemezfelvétel során Gillennel is gondok akadtak, ezért aztán a választás Tony Martinra esett, akivel végül felvették az albumot.
Ez az időszak a kilincsadogatásról szólt a Sabbathban, jöttek-mentek a tagok, Iommi volt az egyedüli biztos pont. A "The Eternal Idol" végül Iommi és Martin közreműködése mellett Eric Singer dobossal és Bob Daisley basszusgitárossal készült el (és ne felejtsük el Geoff Nicholls billentyűst sem). A lemez 1987. november 1-jén jelent meg a Vertigo gondozásában, a borítóján egy Rodin-szobor látható.
Ha a zenei irányvonalat nézzük, akkor az előzőekhez képest egy teljesen másféle világ tárul elénk: azt már megszokhattuk, hogy Ozzy távozása után rendre módosult az irány, akár a Dioval készült anyagokat nézzük, akár az Ian Gillan- vagy a Glenn Hughes-félét. Dallamos hard rock ez, de másféle motívumokkal díszítve, mint a korábbiak.
A dalok, ahogyan azt a Sabbathtól mindig is megkaptuk, ezúttal is gazdagon vannak hangszerelve, elég, ha csak a nyitótételt (The Shining) nézzük: akusztikus felütések, kellemes basszusjáték, magasan szárnyaló énekdallam, húzós riffek, valamint egy érzelemgazdag, bluesos gitárszóló. Ehhez a dalhoz készült amúgy az egyetlen videoklip az albumról.
A következő dal (Ancient Warrior) vérbeli hard rock menetelés, sziklaszilárd tempója, Iommi markáns témái és Martin éteri dallamvezetése teszi halhatatlanná. A Hard Life To Love kissé élénkebb tempóban fogant, egy húzós, groove-os riffel a középpontban. A Glory Ride-ot az Ancient Warrior és a The Shining egyfajta keverékeként is lehetne jellemezni, a Born To Lose pedig a Hard Life To Love alkotóelemeivel cseng össze.
A Nightmare felemás nóta, az első részének alaptémája a régi Sabbath-hoz kanyarodik vissza, a továbbiakban azonban az új irány érvényesül. Iommi lágy, akusztikus húrokat penget a Scarlet Pimpernel című darabban, majd érkezik a sodró tempójú Lost Forever. A sort a címadó nóta zárja, mely a leginkább sabbathos dal az albumon. Ez vérbeli doom, misztikus, hátborzongató, ki is lóg innen rendesen. Vagy inkább a többi nóta? Attól függ, honnan nézzük. A következő lemezeken sokkal inkább ez a világ érvényesül majd, de ettől függetlenül ez egy kiváló korong.
10/10
