Érdekes megfigyelni, hogy mennyire eltérően viselkednek vagy mozognak a metal különböző alstílusai: némelyikük szó szerint évtizedek óta beleragadt saját féltve őrzött gettófalai közé (euro-power metal, hagyományos heavy metal, valamint a thrash metal is, kivéve az amerikai Vektor teljesítményét, melynek legfrissebb albumáról ITT írtunk) és tulajdonképpen bármelyik ilyen korong simán kijöhetett volna akár a nyolcvanas-kilencvenes években is. Talán a fejlődés legvirulensebb területe a black metalból kinőtt progresszív vagy éppen experimentális/avantgárd metal berkein belül található: itt érződik a leginkább az újítani vágyás, a régit meghaladni akaró igyekezet. A norvég Khonsu is az ilyen csapatok egyike: zenéjükben érdekes módon keverednek az extrém (death, black, thrash) elemek az indusztriális hatásokkal, hogy valami egészen eredeti süljön ki a végére.
Ahogy azt már a norvég színtéren megszokhattuk, a Khonsu esetében is megtaláljuk a kollegiális-családi kapcsolatokat. A zenekar mögött S. Gronbech áll (a Keep Of Kalessin gitárosának, Obsidian C-nek a testvére), aki a csapat fő dalszerzője, producere és billentyűse is egyben. Az énekes T'ol a szintén norvég Killing For Company és Chton death metal bandákból lehet ismerős, míg a tiszta énekért Rune Folgerø (Manes, Atrox) felel. Obsidian C. egy szóló erejéig vendégszerepel a The Observatory című nótában is. Csak hogy teljes legyen az összefonódás: a Khonsu debütalbumán az akkori Keep Of Kalessin-torok, Thebon énekelt, míg S. Gronbech testvére csapatának 2003-as "Reclaim" című EP-jén működött közre.
A friss anyag november 18-án jelent meg a zenekar saját, Jhator Recordings névre keresztelt kiadójánál: érdekes lépés ez, mert a neves francia istállót, a Season Of Mistet hagyták ott a teljes szerzői/anyagi függetlenségért cserébe. Érdemes tudni, hogy a "The Xun Protectorate" az "Anomalia" lemezen megkezdett sci-fi történetet meséli tovább: valamiféle poszt-humán, poszt-apokaliptikus sztori ez, sajnos én nem ástam bele magam, de kis időráfordítással minden bizonnyal ennek részletei is fellelhetőek a neten bárki számára.
Egy tökéletes oximoronnal lehetne jellemezni a Khonsu produkcióját: egységes változatosság. A tíztételes, majd' egyórás anyagon bőven találhatunk egészen brutális, szinte a Satyricon "Rebel Extravaganza" albumát felidézően őrlő black metal zúzásokat, de bőven van terepe a Borknagar csodálatos, progresszív ízeinek is. Az egészet egységgé pedig az embertelenül hideg, jeges, pengeéles indusztriális megvalósítás kerekíti ki, de a dalokban jelen levő gyönyörű dallamok miatt mégsem érezzük megközelíthetetlennek a korongot.
A szigorú, szinte Rammstein-jellegű riffel indító A Dream Of Earth például egy igen hangulatos, ambient-ízekkel operáló tétel. Néhány szerzemény hallatán bevillanhatnak a nyolcvanas évek szintetizátor-varázslói is (Vangelis, Jarre, Tomita, stb.), így az egész valami sosem volt, retro-futurista hangulatot kap. Ez leginkább a lemez koronaékszerén, a Toward The Devouring Light című tizenkét perces progresszív tour de force szerzeményben jelentkezik, mely egy elvarázsolt billentyűs utazásnak indul, hogy aztán tulajdonképpen összefoglalja mindazt, ami az egész albumot jellemzi.
Önmagában a riffek miatt érdemes beleásni magunkat a norvégok anyagába: ilyen metszően éles, rideg, kegyetlen gitármunkát régen hallhattunk már black metal albumon. Van valami gépies, mechanikus az egész produkcióban, ami mégsem válik önismétlővé: mindig érkezik egy váratlan, lenyűgöző dallammenet, ami képes kellően megbolondítani a szerzeményt, megfelelően ellensúlyozva a darálást. A Liberator című például a lemez egyik legpusztítóbb tétele, de a végén található - szinte pravoszláv templomi kórusokat idéző - ének egészen különös hangulatot varázsol a lezáráshoz.
A korong külalakja, képi megvalósítása, háttérvilága is mind-mind profizmusról és nagy odafigyelésről árulkodik, éppen ezért sajnálom, hogy a hangzás nem sikerült tökéletesre. Értem, hogy a megszólalás illeszkedik a történet atmoszférájához, de ez a digitális, vékony, csikorgó hangkép nem az én világom. Nem akarok erőltetett analógiával előhozakodni, de pontosan ez volt a bajom az egyébként szenzációs, legutolsó Keep Of Kalessin anyaggal is (lemezkritika ITT). Ez az egyetlen oka a pontlevonásnak, mert ettől függetlenül ez egy bivalyerős produkció: nálam biztosan rajta lesz az év végi listán.
9/10
